Fabiny

János Teofil, orvos, egyetemi tanár és iró; szül. Hassághon (Kis-Küküllő) 1791 jul. 5., megh. 1847 nov. 30. Orvosi kiképzését Bécsben nyerte, hol már korán különös buzgalommal tanulta Beer oldalán a szemészetet. 1816. doktorrá avatták s már a következő évben a budapesti egetemen a szemészet ny. r. tanárává nevezték ki. 1838. orvoskari dékán s az 1845/46. tanévben rector magnificus volt. A szemorvoslás tudományát olyan időben ápolta, amikor még külföldön alárendelt szerepe volt. Éremei elismeréséül magyar nemességet kapott. Első műve: Dissert, inaug. med. de Amaurosi (1816); tankönyve, Doctrina de morbis Oculorum, két latin kiadást (1823, 1831 ért; lefordították olasz (1831, holland s magyar (1837) nyelvre. Legbecsesebb azonban a tudományos egyetem ötven éves évfordulója alkalmából irt dolgozata: De praecipuis Corneae morbis (1830). Számos becses kiadatlan kéziratot hagyott hátra.

2. E. Teofil, volt m. kir. igazságügyminiszter, országgyülési képviselő, az előbbinek fia, szül. Pesten 1822 okt. 11. Elemi és középiskolai tanulmányait a pesti ág. ev. egyház iskoláiban, a bölcseletet és a jog egy részét a pesti egyetemen, a többit az eperjesi kollégiumban végezte el. Az ügyvédi vizsgálatot letevén, 1845. Pestmegye tiszteletbeli alügyészévé, majd rendes ügyésszé nevezték ki. 1850. pestmegyei törvényszéki biró, 1851. pestvárosi járásbiró, 1854. országos főtörvényszéki, 1860. legfőbb itélőszéki biró lett. 1861. az akkor ismét visszaállított hétszemélyes táblának, 1869. a kir. semmitőszéknek volt birája; 1875. a budapesti kir. tábla alelnökévé, 1880 máj. 2. a kir. kuria legfőbb itélőszéki osztálya elnökévé nevezték ki. 1886-1889. m. kir. igazságügminiszter volt. Az igazságszolgáltatás terén kifejtett nagymérvü munkássága mellett egyházának is tett jelentékeny szolgálatokat. Felügyelője volt a hazai magyar-német egyházaknak, a budapesti esperességnek s elnöke a bányakerületi pénzügyi bizottságnak. A budapesti ág. ev. egyházak viszonyainak rendezésével, a magyar ág. egyház és iskoláinak felvirágoztatásával is nagy érdemeket szerzett. 1880. a bányakerületi ág. ev. egyház főfelügyelői állását foglalta el s e minőségében rövid időre a reformált főrendiháznak is tagja volt. Egyideig a török-kanizsai kerületet képviselte a parlamentben, jelenleg Sopron városának országgyülési képviselője. A király 1884. a Szt-István-rend kiskeresztjét, 1888. a belső titk. tanácsosi méltóságot adományozta neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon