Fabó

András, egyházi és szépirodalmi iró, szül. Losoncon, 1810 márc. 10., megh. Agárdon, 1874 márc. 18. Tanulmányait szülővárosában kezdte s Poszonyban az evangelikusok főiskolájában fejezte be. 1833. losonci tanár lett, onnan azonban két év mulva az agárdi tót egyház papjának választották meg, s ott is maradt élete végéig. Papi kötelességeinek végzése mellett fáradhatatlan munkása volt a magyar tudományos és szépirodalomnak: az akadémia is kifejezte iránta elismerését, midőn 1864 jan. 20. levelező tagjának megválasztotta. Munkásságának tulnyomó része az egyházi irodalom terére esik, de több folyóiratba és napilapba ismeretterjesztő és szépirodalmi cikkeket is irt. Nevezetesebb munkái: Vallásos elmélkedések protestánsok számára 1861.; Monumenta Evangelicorum Aug. conf. in Hungaria historica 1861-73 (legnagyobb műve, a magyarorsz. Luther-egyház történ. emlékeinek gazdag forrásgyüjteménye); Rajzok a magyar protestantizmus történetéből 1868; A magy.- és erdélyorsz. mindkét vallásu Evangelikusok okmánytára I. 1869; Vitnyédy István levelei 1652-64. két köt. 1871. Az 1662-iki országgyülés, Bpest 1873; Beythe István életrajza (akadémiai székfoglaló értekezés), Bpest, 1864; Cigány adomák, közli Vigh Dezső, Pest 1858. Az irodalomtörténeti életrajzirás után nevezetes cikksorozata Adalékok Czvittingerhez Abafi Figyelőjében. Egyik álneve Garády anagramma Agárdiból.

Forrás: Pallas Nagylexikon