Fabrice

(ejtsd: -isz) György Frigyes Alfréd gróf, szász tábornok és hadügyminiszter, szül. Quesnoy sur Deule-ben (Lille-nél) 1818 máj. 23., megh. Drezdában 1891 márc. 25. Atyja, ki szász őrnagy volt, fiát a katonai pályára szánta, melyen F. aránylag rövid idő alatt a kapitányságig felvitte. 1849. részt vett a slezvig-holsteini háboruban, 1853. őrnagy lett a tözskarban és 1863-64. Holsteinban vezényelte a német szövetség részéről mozgósított csapatokat. Az 1866. háboru küszöbén a trónörökös törzskari főnökévé tették és ez állásban végig küzdötte az egész szerencsétlen háborut. A békekötés után a király őt szemelte ki a hadsereg ujjászervezésére és e célból okt. 1. hadügyminiszterré tette. Ez állásban rendkivül sok nehézséggel kellett megküzdenie és egyik főérdeme, hogy a gyakran ellentétes porosz és szász érdekeket tapintatosan ki tudta egyenlíteni. Az 1870. francia háboru kitörésekor a XII. hadtest hadjutaléki kerületének főkormányzójává tették, 1871 jan. 1. pedig térparancsnok lett Versaillesben. A frankfurti béke megkötése után is megmaradt Franciaországban, mint az okkupáló-hadak fővezére és a német birodalmi kancellár helyettese. Ez állásban közreműködött némiképen a kommün leveretésében. 1871 jun. 19. visszatért régi állására. 1876. Friesen b. leköszönése után az államtanács elnöke lett, továbbá pedig lovassági tábornokká meg báróvá tették. 1884. megülte katonai szolgálatának 50. évfordulóját és ez alkalommal Albert király az örökös grófi ranggal tüntette ki. V. ö. Dittrich General v. F., Drezda 1884. A szász hadsereg tisztjei szobrot emeltek neki Drezdában.

Forrás: Pallas Nagylexikon