Fabriczy

(Fabricius), 1. András ev. lelkész és iró; szül. Pazdicson (Zemplén vm.) 1751 aug. 20., megh. Poprádon 1830 jun. 23., a bölcsészeti, jogi és teologiai tanfolyamoknak Eperjesen és Soporonban bevégzése után a jenai egyetemen töltött egy évet (1774-75), 1784. N.-Lomnicra (Szepes vm.), 1789. Poprádra hivták meg lelkészül, mely utóbbi helyen uj iskolát építtetett, uj templom alapkövét tette le; 1805. Nikolai Sámuel szuperintendenssel az összes szepességi ev. egyházakat meglátogatta s ezen kánoni látogatásnak történeti adatokban gazdag jegyzőkönyvét megirta; majd Berzevicy Gergely vil. felügyelővel a tiszai evang. kerület egyházrendezését, az u. n. Fabricy-Berzeviciana coordinatiót készítette. 1810. megválasztatott a XIII szepességi város alesperesévé, 1813-25. főesperessé s mint ilyen ezen egyházmegye történetét megirta. Munkái: Das Verlangen der Frommen nach d. Hause des Herrn (1785 Lőcse); Lieder. Catechismus Dr. Martini Lutheri. (U. o. 1795); Gradus consangvinitatis et affinitatis Aug. et. Helv. confessioni addictis in Hungaria prohibiti. (Kassa 1814); Coordinatio rei religionalis ecclesiasticae aug. conf. (Lőcse 1815). Kéziratban maradt: Supplementa ad historiam executionis Eperiessiensis anno 1687.

2. F. János, mérnök, szül. Poprádon Szepesmegyében 1800 május 13., megh. Lőcsén 1869 május 13. A középiskolai tanfolyamot Késmárkon és Lőcsén, egyetemi tanulmányait pedig (1819-21) Budapesten és Bécsben végezte. 1823. az árvai uradalom mérnöke lett; 1830. Szepesm. főmérnöke. A szabadságharcban résztvevén, több hónapig fogságot szenvedett. Ezután nagyobb uradalmak tagosításával foglalkozott s szabad idejét a tudománynak és természetnek szentelte. 1860. ismét megválasztatott Szepesm. főmérnökének, de a Schmerling kormány bekövetkeztével erről leköszönt; visszavonultan élt. Több szakcikket irt különösen a Szepesi Lapokban, a bécsi Wandererben és az Erdészeti Lapokban. Legnevezetesebb, földrajzi szempontból is fontos dolgozata: A Közép-Kárpátok és vidékük megmért magassága (Uj Magyar Muezum 1856).

3. F. Kornél, mérnök és műtörténész, szül. Lőcsén 1840. Tanulmányait a bécsi, karlsruhei és zürichi politechnikumokon végezvén, eleinte a württembergi állami vasutak építésénél volt elfoglalva, később pedig a m. kir. államvasutak szolgálatába lépett. Itt rövid idő alatt felügyelői rangra emelkedett, 1876. azonban ezen állásától megvált és régi hajlamát követve, egészen a műtörténelemre adta magát. Több évig tartózkodott Olaszországban s bejárta Európának műtörténelmi szempontból minden nevezetesebb helyét. Jelenleg Stuttgartban él, ahol állandóan megtelepedett. Értekezése, amelyek egész Európában ismertté tették nevét a műtörténelemmel foglalkozók körében, német, olasz és francia folyóiratokban jelentek meg. Nagyobb munkái: Filippo Brunelleschi, Sein Leben und seine Werke (Stuttgart, 1892. Cotta); Il Codice dell"Anonimo Gaddiano; Il libro di Schizzi d"un pittore olandese nel museo di Stuttgart.

4. F. Sámuel, jogtudós, szül. Poprádon Szepesmegyében 1791 márc. 18., megh. Lőcsén 1858 márc. 18. Atyja András, evang. lelkész; anyja Abhortis Augusztini Klára, Abhortis Sámuel mineralogus leánya. Tanult Lőcsén és Késmárkon, jogi gyakorlatot végzett Miskolcon s Eperjesen. 1810. esküdött fel ügyvéddé. Előbb a tornamegyei főispán mellett mint titkár, majd mint megyei aljegyző, s ügyész volt alkalmazva. 1814. Kakas-Lomnicre ment ügyésznek, 1818. Szepes vmegye táblabirája lett, a megyei jegyzőséget 1828-ig viselte. Nagyobb törvénytud. munkája, az Elementa juris criminalis hungarici (1819) diák nyelven van irva, s a késmárki liceumban iskolakönyvül is használtatott. Az 1828, 1835. és 1841. mások által ismételve kiadott Manuale procuratorum is az ő tollából való. De nemcsak jogtudományi, hanem történelmi, bölcsészeti, esztétikai nemzetgazdasági s topografiai dolgozatokat is irt (Berzeviczy-nemzetség előideje 1819; Berzeviczy Gergely életirása 1822; Kárpáti vándorlások 1820; A vitézi költeményekről; Szepesmegyéről nemzetgazd. tekintetben 1823; Aesthetikai és philologiai eretnekségek 1826 stb). Eme tudományos érdemeiért 1832. a m. akadémia tagjává lett megválasztva. 1820. az ágost. hitvallásu szuperintendencia világi főjegyzőjévé, és 1826. a szepességi városok esperessége inspektorává választatott. Az 1848-iki m. miniszterium idejében pedig br. Eötvös közoktatási miniszter tanácsossá nevezte tárczája körében. A szabadságharc után visszatért Lőcsére, hol ügyvédkedéssel s irodalommal töltötte hátralevő napjait s 1854. a lőcsei ev. egyház felügyelőjévé választatott. Sok becses munka, értekezés, töredék maradt utána kézirásban, melyek összegyüjtése s kiadása ma is igen méltó vállalat lenne.

Forrás: Pallas Nagylexikon