Faburkolat

utcák burkolására szolgáló fakocka, melyeket bütüjökkel az ut fölületére merőlegesen egymás mellé állítanak. Leginkább vmely olcsóbb fából, luc- vagy erdei fenyőből, esetleg bükkfából készülnek. Legjobb volna erre a tölgyfa, de mert ez drága, nem szerepel. Az előbbi fákat csekély tartósságuk miatt és arra való tekintettel, hogy a fa tartóssága ott, hol örökösen nedvességnek van kitéve, kevés: korhadást gátló anyagokkal telíteni kell. Legjobb telítőszer a kreozottartalmu kátrányolaj v. a fenyőgyanta volna. Ezek azonban a F.-ot annyira megdrágítanák, hogy más burkoló anyagokkal nem volna képes versenyezni. A F. azonban, midőn az 15 cm. magas kockákból áll, a forgalom nagysága szerint 6-18 év alatt mekanikailag annyira elkopik, hogy ki kell cserélni és igy telítése fölösleges. Nálunk is alkalmazták az Andrássy-uton és a Fürdő-utcában, azonban nem a legnagyobb sikerrel. Ennek oka a telítési rendszerben és a fektetés módjában van. A legszilárdabb alapozás szilárd betonréteg vizlefolyásokkal. A kockákat egymástól 10 mm.-nyire el kell állítani, hogy azok a viz behatása folytán előálló fadagadás alkalmával a fölületből ki ne emelkedjenek. L. még Burkolat.

Forrás: Pallas Nagylexikon