Fácánfélék

(Phasianinae), az igazi, óvilági tyukokhoz tartozó madárcsalád. Arcuk többnyire csupasz, fejök bőrtarajjal, bőrlebenyekkel vagy tollbokrétával diszített. Csőrük, lekerekített szárnyuk és csupasz csüdjük középhosszuságu, farkuk ékalaku, testök különösen karcsu. Himek és nőstények nagyon különbözők. Egyesek tollpompájuk által tünnek ki. Körülbelül 72 faja ismeretes. Nevezetesebb fajai: a közönséges fácán (Phasianus colchicus L.). Házi kakas nagyságu. Feje és tarkója zöldes-kék, melle és hasa vöröses gesztenyebarna, aranyosan csillámló és fekete haránt sávokkal. Farka olivinszürke, fekete haránt sávokkal. Szemei körül toll nélküli vörös bőrgyürüje van. Csőre barnásságra, lábai kékek v. vörösesszürkék, 18 kormánytollal. A him farktollai 50 cm. hosszuak és lefelé hajlottak. A jérce egyszinübb, sötétbarna, szürke. A him 80 cm. nagy, szárnyhossza 25 cm.; farkhossza 40 cm. A legostobább madarak egyike, Kaukáziából származik és a mitologia szerint állítólag az argonauták a Phasis folyó mellékéről hozták Görögországba. Cseh- és Magyarországban nemcsak fácánosokban, hanem még egészen elvadulva is található. A fácán leginkább csalitos erdőkben, rétek és szántóföldek közelében szeret tartózkodni, nappal a földön ide-oda mozog és kapargálva keresi különböző növényi részekből, férgekből és rovarokból álló eledelét, éjjel pedig bokron vagy fán nyugszik. Kitünően szalad, de annál rosszabbul röpül. A költés kezdődik márciusban és tart egészen májusig. Ilyenkor a kakas reggelenként «kokk-kokk»-szerü hangon hivogatja a jércéket. Soknejüségben él. A szabadban egy kakasra 5-6 jérce, a fácánosokban pedig 10-12 is esik. A jérce azután a földre fü és más növény közé egyszerü mesterkétlen fészket készít, 8-15 világos zöld szinü tojást rak, melyeket 24 nap alatt költ ki. Aranyfácán (Thaumalea picta L.), Kinában honos, Európában csak állatkertekben tartják. Szinpompája tekintetében felülmul minden hazai madarat, időjárás változása iránt nagyon érzékeny, azért tenyésztése sok bajjal jár. Tollai alul tüzvörösek, fölül aranysárgák. A himnek azonkivül aranyszinü tollbóbitája és zöldaranyfényü nyakravalója van. Szeme aranysárga, csőre sárgafehér, lábai vörösek. A him 85 cm. (a nőstény csak 63) nagy, szárnyhossza 21 cm; farkhossza pedig 60 cm. Ezüstfácán (Gallophasis nycthemerus Gray.). A kakas felül ezüstfehér, finom fekete harántsávokkal, alul biborfekete tollbóbitával, a nőstény felül rozsdabarna, alul szürkésfehér, csőre kékesfehér, lábai vörösek. A him 110 cm. nagy, farkhossza 67 cm., szárnyhossza 36 cm. Hazája Kina. A jérce 10-18 vörös-sárga tojást rak, melyeket 25 nap alatt költ ki. Husa szintén igen izletes. - Egyike a legszebb fácánoknak a gyémánt- v. Amherst-fácán (Thaumalea Amherstii Leadb.). A himnek 90 cm. szürkésfehér, feketén haránt rovátkolt hosszu farktollai vannak, fejbóbitája fekete, ezüstszinü, sötéten csikolt tollgallérral, nyaka, háta és a felső szárnytollak világos aranyoszöldek, farktöve aranysárga, evező tollai barnásszürkék, hasa fehér, szeme aranysárga, csőre és lába sárga. Kina és Tibet magasabban fekvő hegyes vidékein él. Állatkertekben tartják. Ezeken kivül Európában állatkertekben tartják még: a gyürüsfácánt (Ph. torquatus Vinill), a tarkafácánt Ph. versicolor Gray.), a hosszufarku királyfácánt (Ph. veneratus), melynek 4 középső farkkormánytolla 2 m. hosszu, a rézfácán (Ph. Soemmerringii), a manaul v. ékesfácán (Lophophorus impeyanus Vieill.), mely pompás fényü tollazata által tünik ki és a Himalája hegységben él; a szarvasfácánt (Ceriornis satyra Svains), melynek fején szarvnemü kinövés, farkán pedig huscafatok vannak, farka tollai különben rövidek és lekerekítettek. Indiából származik. Égalj iránt nagyon érzékeny és bizonyos tekintetben átmenetet képez a fácánoktól a házi tyukokhoz. Végül emlitendők a fülesfácánok (Crossoptilon auritum, Cr. coerulescens), melyek hazája Tibet és Kina. A külső hallási járatuk mögött jól kifejlődött tollcsomóval (fül) birnak, rövid farkuk van és külsejük általában a fajdokra emlékeztet.

Tenyésztése

A fácánokat mesterségesen is lehet tenyészteni, azaz elkerített helyeken u. n. fácánosokban. E célból 3-6 ha-nyi területet választanak ki, különösen lomberdőkben, ugy hogy el ne repülhessenek és hogy a ragadozó madarak támadásai ellenében védelmezve legyenek. Legalkalmasabb olyan erdőrész, melyben egyes nagyobb fák, cserjék, füvel benőtt helyek és viz is van, nincs kitéve az árvizveszélynek; nem szükséges, hogy a falu vagy város közelében legyen, de fasövénnyel vagy kőkerítéssel körülvenni kell. Az ilyen fácánosba több családot tesznek, egy kakasra 5-6 jércét számítva és hogy el ne röpülhessenek, szárnytollaikat rendesen levágják. Van vad és mesterséges fácános. Mig az előbbiben az állatok egészen magukra vannak hagyatva, azaz a jérce ott üti fel fészkét, ahol akarja, a fiatalokat pedig csak az anyjuk gondozza és legfeljebb csak télen lesz eledelükről gondoskodva, addig az utóbbiban, melynek fentartása azonban sokkal költségesebb, a fiatalok tenyésztése és etetése mesterségesen üzetik. E célból bizonyos mennyiségü fácántojást szednek össze, és külön e célre szolgáló helyen kis házi tyukkal vagy pulykával kiköltik őket, azután mesterségesen etetik, még pedig - ha kifejlődtek - bizonyos helyen és bizonyos határozott időben. Az egyes családokat drótkerítéssel szokták egymástól elválasztani. A fiatalok első tápláléka pépnemű anyag, amely kenyérbélből, hangyatojásból és apróra vágott kemény tojásból áll; később árpát, gyöngykását, tatárkát stb. adnak nekik enni. A fácánkakas a házi tyukot is megtermékenyítheti és a származott korcs erősebb ugyan az apjánál, de szaporodásra nem alkalmas. Az ilyeneket a többi csibékkel nevelik fel, finom, izletes husuk van. A jércefácán fogságban tartható, tojásokat is rak, de azokat nem költi ki. (A fácán-tenyésztéssel foglalkozó jelesebb munkák: Goedde, Berlin, 1880; A. R. Schulz, Bécs 1872; Reuter, Berlin 1875 és Cronau Strassburg 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon