Fadrusz

János, szobrász, született Pozsonyban 1858. Szülői szegény földmüvesek voltak, kiknek nem állott módjukban, hogy fiukat akár a tudományos, akár a művészi pályán kiképeztessék, igy tehát őt az elemi iskolák bevégzése után lakatos mesterségre adták. Mesterinas korában minden szabadidejét rajzolgatásra és faragásra fordította, s amikor három évi tanulás után legénnyé lett, diszes vaskaput rajzolt, melyet kiállítottak és arany éremmel jutalmaztak. Egy évre ezután csekély ösztöndijjal a zay-ugróci műfaragó-intézetbe ment, hol négy évig dolgozott, majd három évi katonáskodás után, miközben amikor csak tehette, faragott és olvasgatott, visszatért szülőföldjére, Pozsonyba. Itt kőből és fából több tárgyat mintázott, köztük: Az emberi élet cimmel Palugyay Ferenc számára egy allegóriát, mely munkájára ugy a pozsonyi első takarékpénztártól, mint a kormánytól ösztöndijat kapott. Ezzel a kettős segélyezéseel utazott Bécsbe, hol először Tilgner Viktor műtermében, majd később az akadémián Hellmer tanár oldala mellett dolgozott. Két és fél évet töltött a bécsi akadémián s az utolsó pályázaton tehetségét és szorgalmát arany éremmel tüntették ki. Ezután önállólag dolgozott, faragva megrendelésre több márvány mellszobrot, szarkofágot és egy nagyobb márványcsoportot. Neve Budapesten a Krisztus a keresztfán cimü munkája által vált ismeretessé, mellyel a képzőművészeti társulat ezer forintos nagy diját is elnyerte. E diadalával csaknem egyiejüleg bizta meg őt Pozsony városa Mária Terézia lovasszobrának elkészítésével, melyet karrarai márványból készítve, életnagyságban, ciszolt gránit-talapzattal a millenium ünnepélyére, a régi koronázási domb helyén fognak fölállítani. Fadrusz János a legujabb időkben Budapestre tette át lakását s a kormánytól a királyi várbazárban kapott műteremben készíti el ugy Mária Terézia lovasszobrát, mint az uj parlamenti épületnek és az igazságügyi miniszterium palotájának diszítésére megrendelt szoborműveket.

Forrás: Pallas Nagylexikon