Fagot

(ol. fagotto, franc. Basson). Jávorfából készült mély terjedelmü fuvóhangszer, melynek közepén kettős csőösszetétel van, hogy a sok hangnyilást a játszó könnyebben kezelhesse. Fuvókája s hangnyilási beosztása hasonló az Oboáéhoz, csakhogy meg van hosszabbítva S betü alakjára formált rézfuvókával. Hangterjedelme a kontra-B-től a kétszer vonalzott c-ig, sőt néha az es-ig is terjed,

Voltaképen nem egyéb, mint az Oboának a basszusa. A fa fuvóhangszerek családjában fontos szerepet játszik, mert azok csoportjánál a legmélyebb alszólam szerepét képviseli. Katonai zenekaroknál a kontra-F. is divatban van, mely a rendesnél egy nyolcaddal mélyebb terjedelemmel bir. Zöngejelzése basszuskulcs szerint történik általában, de a magasabb hangfekvésben a tenorkulcs is rendelkezésére áll. Sokféle hangszinezet létesítésére alkalmas. Felső hangjai nem éppen gyöngédek, de a középfekvésben kitartott hangjai intenzivek s bizonyos előkelő szinezetüek. Staccatói igen alkalmasak komikus hatások felidézésére. Kezelése nem jár nagy nehézséggel, s azért gyors futamokra is alkalmas. Ujabb időban a Quart-Fagot is divatba jött, mely egy negyeddel mélyebb terjedelemmel bir, mint a rendes F. Első feltalálója Afranio kanonikus volt Ferrarában a XV. század vége felé. De azóta folyton tökéletesbült. Egyike azon hangszereknek, mely a zenekarokban leghamarább nyert polgárjogot, s általános elterjedést. Hosszusága 5-6 láb között váltakozik, és szabad s zárkákkal ellátott hangnyilásai összesen 18-ra rugnak, melyek segítségével a skálarendszer összes kromatikus zöngéit képes megérzékíteni. Nevét az olasz fagotto-tól nyerte, mely fanyalábot jelent, minthogy szétszedhető s részei igy egy csomóban fanyalábhoz hasonlítanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon