Fagyöngy
(fai gyöngy, lép, növ., Viscum Tourn.), a róla nevezett
család apró élősködő bokra, ismételten ketté ágazó gallyakkal, egyszerü
levelekkel és özvegy virágokkal, amelyek a hajtások végén vagy tövén állanak és
egy- sőt hárommagvu bogyóvá fejlődnek ki. Vagy 30 faja ismeretes az óvilágnak
melegebb és mérsékelt vidékein. Nálunk a fehér F. (V. album L.) 30 sőt 90 cm.
magasságu bokra bőrnemü hosszukás örökzöld tompavégü levelekkel, 3-5 virágu
zöldessárga kétlaku virágzatával és fehér bogyójával ismeretes. Körülbelül
30-féle fán tenyészik, de a tölgyön nagy ritkaság, ezen a Loranthus pótolja.
Főgyökere a kéreg belső szövetében terül el s ebből a fába ereszti
szivógyökerecskéit (l. Élősködő). Leggyakrabban alma-, körtefán és fésüs fenyőn
vagy hársfán találni (l. az ábrát).
Bogyójából meg a szárából madárlépet főznek. A léprigó és
más madár ganéjával szórja el a F. magvait. Lombját a szarvasmarha, kecske, juh
nagyon kedveli. A F. árt a fának, ha sok van rajta, mert a táplálékat elszivja.
A meglepett ágat tehát le kell metszeni, de nem közel a F. tövéhez, mert a
szivógyökerei a fakérgében szétterjednek s uj növény is lehet belőlök. A
tölgyön élő ritka fagyöngyöt a régi orvosok Viscum quercinum-nak v.
druida-gyöngynek nevezték és mint specifikumot epilepszia ellen használták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|