Fagyrepedés

az a gyakran a fa testébe mélyre hatoló repedés, mely a kemény hideg hatása következtében leggyakrabban a cserfa, szilfa, tölgy-, bükk- és gesztenyefa törzsének alsó részén keletkezik. Oka, hogy a hideg következtében a külső farétegek összehuzódását a belső rétegek követni nem képesek, s igy a beálló feszültség miatt a külsőknek repedniök kell. A gyümölcsfák F.-eit a kertészek akként gyógyítják, hogy előbb a sebhelyet simára lefaragják, azután agyag, marhaganéj és borjuszőrből készült tapasszal bekenik. A cserfának külsőleg beforrt fagyrepedéseiben tavasszal tannintartalmu, kissé fanyar s emellett édeskés, émelygős folyadék gyülemlik össze, amit némely vidéken az erdőben legeltető pásztorok, a fát furással megcsapolva, kedvvel fogyasztanak el.

Forrás: Pallas Nagylexikon