(középkori latin, németül Fehde), a középkorban a magánháboru, ellentétben a népháboruval. A régi germánoknál alapelv volt, hogy a jogot s a békét első sorban az egyesek, a család, a hozzátartozók tartoztak védelmezni. A nép csak szükség esetén kelt a békének védelmére. A sértett maga boszulhatta meg magát s kényszeríthette sértőjét elégtételadásra. Ez a F. joga, mely ehhez képest jogintézmény jellegével birt. Minthogy azonban a F. lényegileg az erősebbnek jogát jelentette, a nép kelt a gyengébbnem védelmére, ha ez az őt megillető F. jogával éni nem akart, v. élni nem mert. A jogsértőt az elégtételadásra a biróság kényszerítette. Az elégtétel abban állott, hogy a sértő a sértettnek bizonyos pénzösszeget (Wergeld) tartozott fizetni. A megzavart békének ekkénti helyreállítását compoziciónak (elintézés) nevezték. A bündijnak egy része - rendesen ¹/₃-da - a birót s a fiskust illette, ezt a részt fredusnak v. fridusnak nevezték. A F.-jognak gyakorlása bizonyos megszorításoknak volt alávetve. Igy F.-val nem volt megtámadható az, aki a királynál tartózkodott, a királyhoz ment, v. tőle jött, aki templomban v. biróságnál volt, oda ment v. onnan jött. Erre vonatkoznak e kifejezések: Königsfriede, Kirchenfriede, Gerichtsfriede. Továbbá senki, akit a király a királyi békében részesített. A F. intézményének eltörlése a legnagyobb nehézségekbe ütközött és csak fokozatosan sikerült. Megszorításra irányult az u. n. Landfrieden, melyet a fejedelem bizonyos számu évekre, s rendesen a birodalom bizonyos részére szorítva hirdetett ki, s mely azt jelentette, hogy abban az időben s azon a helyen, amelyre az szólott, a F. tilos. Ugyanennek a célnak szolgált az egyház által behozott Gottesfrieden (Treuga Domini), trevia pax Dei, melynek értelmében szerda estvétől hétfő reggelig minden F.-nak nyugodnia kellett. A F. gyakorlását továbbá bizonyos meghatározott formákhoz kötötték. Ilyen volt az előzetes kihivás (diffidatio) kötelezettsége; továbbá bizonyos személyeknek és dolgoknak a F. elleni törvényes oltalma. Ilyenek jelesül: lelkészek, gyermekágyasok, sulyos betegek, zarándokok, kereskedők, fuvarosok, földmivesek, templomok, és temetők. A F.-nak, mely ököljognál nem egyéb, véget vetett az u. n. ewiger Landfrieden, v. is a F.-nak I. Miksa császár uralkodása alatt 1495. a wormsi birodalmi gyülésen elfogadott örök időre megszüntetése. A F.-nak azontuli gyakorlását ez a törvény Landfiredensbruch-nak nyilvánította. F.-levél a békének felmondását s a F.- üzenetét tartalmazó levél. Az ily levelek rendesen igen rövidek voltak, p. igy szólottak: tudomásodra szolgáljon, hogy ellenséged vagyok.