Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Faidherbe... ----

Magyar Magyar Német Német
Faidherbe... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Faidherbe

(ejtsd: federb) Lajos Leó Cézár, francia tábornok; született Lilleben 1818 jun. 3., megh. Párisban 1889 szept. 28. 1838-tól fogva a párisi műegyetemen, 1840 óta pedig a metzi tüzérségi és műszaki iskolában tanult. 1844-45-ig Algeriában, 1848-49-ig Guadeloupe szigetén, 1849-52-ig pedig ismét Algeriában állomásozott s több expedicióban vett részt a benszülöttek ellen, 1852-65-ig rövid félbeszakítással a Szénégalban működött mint kormányzó, még pedig kitünő eredménnyel. 1858. legyzőzte Trarza mór törzseit, 1861. elfoglalta Cayor néger király tengerparti országát, szintugy a Szénégal jobb partját Bathel de Medináig. 1865. saját kérelmére visszahivták és a Boneban (Algéria) állomásozó hadosztálynak parancsnokává nevezték ki. A párisi körök ezóta ezt a derék embert, ki szünidejét római feliratok és régiségek gyüjtésére fordította, figyelembe sem vették. A köztársaság kikiáltása után azonban (1870 nov.) Gambetta Franciaországba hivta F.-t, ahol ez dec. 3. átvette az imént Amiens-nél megvert francia északi hadsereg fővezérletét s a válságos helyzet közepette is nagy tevékenységet fejtett ki. Mihelyest dezorganizált katonáit csak némiképen rendbe szedte, a 22. és 23. hadtesttel dél felé nyomult, elfoglalta a kis Ham erősséget (dec. 9.) s Hallue mellett visszaverte Manteufel támadását (dec. 23.). Hogy Péronne várát fölmentse, 1871 január 2. és 3. nagy hévvel támadta meg a németeket Bapaume mellett, miközben azonban nagy veszteségek érték és végre jan. 19. St.-Quentin-nél Goeben által teljesen leveretett. A fegyverszünet után a nemzetgyülésbe választották, ahol Gambetta pártjához csatlakozott. 1871. a kormány megbizásából tanulmányutra indult Felső-Egyiptomba (az ottani emlékek és feliratok tanulmányozása végett). A köztársasági párt végleges győzedelme után a hadügyminiszterium vezetésével kinálták meg, mely állást azonban rongált egészsége miatt el nem vállalhatta. 1879. szenátorrá választották s 1880. a becsületrend kancellárjává nevezték ki. Mint tudós különösen észak-nyugoti Afrikának földrajza és néprajza körül szerzett elévülhetetlen érdemeket. Értekezései a párisi földrajzi társaság évkönyveiben és az általa 1860 óta Szénégalban, St.-Louisban kiadott: Annuaire du Sénégal-ban jelentek meg. Nagyobb művei közül megemlítendők: Chapitre de géographie sur le Nord-Ouest de l"Afrique (St.-Louis 1864); Collection complete des inscriptions numidiques avec des aperçus ethnographiques sur les Numides (Lille 1870); Sur les tombeaux mégalithiques et sur les blonds de la Libye (A párisi Société d"anthropologie folyóiratában 4. köt.1870. Instructions sur l"anthropologie de l"Algérie, Topinard-ral. Páris 1874); Les dolmens d"Afrique (1873); Epigraphie phénicienne (1873); Essai sur la langue Poul (1874); Le Soudan français (1884); Le Sénégal. La France dans l"Afrique occidentale (Páris 1889) stb. Hadviselését Campagne de l"armée du Nord (Páris 1871) c. művében igazolta. V. ö. Brunel J. M., Le général F. (Páris 1890). Halálát az egész nemzet siratta és állami költségen temették el Lille-ben; Bapaumban pedig szobrot emeltek neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is