Fajsuly

vm. anyag térfogategységének sulya. Rokon fogalmak vele az abszolut és a relativ sürüség. Abszolut sürüség alatt az illető anyag térfogategységének tömege értendő, mig a relativ sürüség (tömöttség) az illető anyag bármekkora tömegének az ugyanoly térfogatu 4° C. mérsékletü viz tömegéhez való viszonya. Ha a suly v. tömeg egységéül a térfogategységnyi 4° C. mérsékletü viz sulyát, ill. tömegét használjuk, akkor a szóban forgó három mennyiség mérőszáma ugyanaz, csakhogy az egyik suly, a másik tömeg, az utolsó pedig nevezetlen szám. P.az arany fajsulya 19,3 gramm suly köbcentiméterenként, abszolut sürüsége 19,3 gramm tömeg ugyancsak köbcentiméterenként, relativ sürüsége pedig 19,3. A felvett egységek rendszerint maguktól értetődnek, azért kevésbbé szabatos kifejezésmóddal min a három mennyiségről, p. az aranynál röviden azt mondjuk, hogy 19,3. Egyébiránt gázoknál és gőzöknél a relativ sürüség meghatározásánál a tömeget nem a viz tömegéhez, hanem a 0° -u és 760 mm. barométer állásnak megfelelő nyomásu levegőnek, ill a gőzzel egyenlő mérsékletü és nyomásu levegőnek tömegéhez szoktuk viszonyítani.

Az ásványok meghatározására, egymástól való megkülönböztetésére nézve a F. igen fontos adat, mert egyazon ásványfajnak F.-a (feltéve, hogy ugyanazon hőfok mellett történt a mérés) mindig állandó nagyságu, mivelhogy az ásványok F.-a szoros viszonyban van azok kémiai szerkezetével és kristályosodásával. Mivel azonban az illető ásványfaj nem mindig tökéletesen egyforma tisztaságu, azután pedig rendesen többféle változatban is terem, de még a legpontosabb mérési mód és a leggondosabb kivitel mellett sincsenek kizárva a hibák - egyazon ásványfaj F. mérési eredményeiben mindig vannak csekélyke eltérések. Ezért az ásvány F.-ait nem annyira egy állandó értékü számmal szoktuk kifejezni, mint inkább egymáshoz nagyon közel álló határszámértékekkel. Igy p. a sokféle változatban termő quarc F.-át 2,5-2,8 vesszük, noha a legtisztább quarc (az egészen tiszta bányavirág) F. értékét 2,65 találták. Az igazi érték tehát a határszám-értékeknek a középértéke volna. Régebben nem nagy sulyt fektettek pontos F. meghatározásokra, mert kevéssé vagy egyáltalán nem ismerték a F. szoros viszonyát az ásvány kémiai alkatához és egyéb tulajdonságaihoz. Ma jól ismervén ezt, lehető legpontosabb meghatározásra törekszenek. De nemcsak tudományos, hanem gyakorlati tekintetben is fontos az ásványok F.-ának meghatározása; igy p. fémeknél és drágaköveknél. Ezt jól tudták már a középkori tudósok is és köztük az arab Abul-Rihan az akkori eszközök tökéletlensége mellett is bámulatos pontossággal határozta meg különféle drágakövek és fémek F.-át.

A fa egynemütlen test lévén, amelyben igen sok a hézag, igen nehéz bizonyos fafajnak F.-át pontosan megállapítani, amely különben még ugyanazon fánál és ennek különböző részeiben is változik. Friss állapotban függ a F. még a viztartalom mennyiségétől is. A faanyag fajsulya, midőn azt összetömörítjük 1,45, mások szerint 1,13-1,29 között változik. A száraz fa F.-a természetesen kisebb ezen értékeknél és igy ezekkel összhasonlítva, egyuttal a fa likacsosságára is következtethetünk. A fajsuly meghatározásának módjait l. Sürüség.

Forrás: Pallas Nagylexikon