Fajtalanság

A magyar btkvben a következő irányban szerepel: 1. F.-nak oly körülmények között elkövetése, mely nemi közösülés esetében erőszakos nemi közösülés (l. o.) büntettét állapítja meg. 2. Mint természet elleni F. (l. o.). 3. F.-t tartalmazó irat, nyomtatvány v. képes ábrázolat nyilvános helyen kiállítása, árulása v. terjesztése mint szemérem elleni vétség, 3 hónapig terjedhető fogházzal és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A szerző, készítő, nyomtató, ha a töbsszörözés, terjesztés, kiállítás az ő tudtával történik, 6 hónapig terjedhető fogház és 500 frtig terjedhető pénzbüntetés alá esik. Büntett esetében hivatalvesztés is alkalmazandó. 4. A F.-i célzat, jelesül a személyes szabadság elleni büncselekményeknél mint minősítő körülmény szerepel. A F. fogalmát a törvény nem határozta meg. Az uralkodó nézet szerint a F.-nak tárgyi és alanyi mozzanata van. Tárgyilag a F.-nak a szemérmet s az erkölcsiséget nemi vonatkozásban sértő cselekményben kell állania. De ez nem elég. Alanyi mozzanatkép a bujaság, a kéjvágy mint célzat, a cselekménynek a nemi ösztön felizgatására vagy kielégítésére irányulása szükséges. Ez a fogalommeghatározás a fajtalanságot tartalmazó irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat fogalommeghatározásánál is irányadó. Az irat stb. mint gondolat-nyilvánítás akkor fajtalan, ha lényegileg fajtalanságok ábrázolását, fajtalanságokra való csábítást célozza. Az iratnak stb. fajtalan minősége éppen az alanyi mozzanat jelentőségénél fogva csakis az észszerü körülményeknek tekintetbe vétele alapján állapítható meg. Lehetséges p., hogy valamely irat, mely az eredeti kiadás szerint nem fajtalan,a kiállítás által fajtalanná lesz.

F. (eszt.), az elkorcsosodott idők művészetének kedvenc témája. Az ókorban, mely a szeméremre kevesebb sulyt fektetett, mint a kereszténység és a F.-nak oltárokat emelt, az «orgia» és sok más szóban pedig még a mi mai nyelvünkben is nyomot hagyott, a művészet és irodalom bővelkedett a F. mindennemü ecsetelésében. Aristophanes, Juvenalis a legmerészebb képeket festik. A modern irodalomban a F. bizonyos korszakokat dominál, a renaissanceban naivul, a francia régence alatt a legnagyobb raffinementtal lép fel. A F. legujabb és hajmeresztő megjelenése a francia köztársaság korszakával kezdődik és onnan átment majdnem minden európai irodalomba, a németet sem véve ki. A magyar irodalom még leginkább megóvta magát.

Forrás: Pallas Nagylexikon