Fakötések

(építészet), fából való szerkezeteknél az egyes faalkatrészeknek a találkozási pontokon vagy érintkezési lapokon egymással való összekötése, hogy azok lehetőleg egy szilárd és elmozdíthatlan szerves egészet képezzenek. Az összekötendő fák: gerendák, padlók, vagy deszkák, feküdhetnek egymás fölött vagy egymás mellett, keresztezhetik egymást merőlegesen vagy ferdén, lehetnek egy sikban vagy különböző sikokban, és igy helyzetök szerint, melyben egymáshoz állanak, megkülönböztetünk: 1. összetoldásokat, 2. keresztezéseket, 3. szélesbítéseket és 4. vastagításokat. Az összetoldások vagy összeillesztések a gerendák meghosszabbításánál fordulnak elő és a következők: az egyszerü, a kapcsos és a vaspántos összeillesztés, a rálapolásoknak különböző nemei, mint p. a teljes, a ferde, a fogas stb. rálapolás és az iszkábás kötés. A keresztezések szintén többnyire gerendáknál fordulnak elő és kötéseik egy sikban fekvő gerendáknál a csapos kötések és a rálapolások; különböző síkokban fekvő gerendáknál a rovások vagy rárovások és a hornyolások vagy ráhornyolások. A szélesbítések inkább deszkáknál és padlóknál fordulnak elő és kötéseik az ugynevezett szádalások. A vastagításokat vagy erősbítéseket legtöbbször gerendáknál használják, ha azokat teherbiróbbakká akarják tenni.

Forrás: Pallas Nagylexikon