természetes vagy mesterséges kövekből kötőanyaggal vagy
anélkül bizonyos vastagságban és magasságban megépített szerkezet, mely terhet
hord vagy valamit körülzár. Vannak 1. rendeltetésük és helyzetük szerint a)
körítő falak, melyek egy födött avagy födetlen tért zárnak körül; az első
esetben homlokfalak v. főfalak, ha az épületet az utca vagy udvar felől
határolják, (utcai és udvari homlokfalak) oldalfalak v. szomszédos falak, ha az
épületet a szomszéd felől zárják el, végre oromfalak (l. Tüzfalak). A 2.
esetben, ha t. i. födetlen tért zárnak körül, kerítésfalak. b) közép- v
anyafalak, melyek két épülettraktus között vannak; nálunk ezekben huzzák a
kéményeket és szellőző csöveket. c) választó- v. közfalak, melyek terhet nem
hordanak, hanemcsak az egyes szobákat választják el egymástól; d) közös falak,
ha két szomszédháznak egy közös oldalfala van, mely egyenlő birtoka mindkét
tulajdonosnak; ilyen fal különösen Franciaországban szokásos (mur mitoyen); e)
alapfalak (l. o.), melyek az egész épületterhét hordják; f) szék- v. térdfal, a
homlokfalak magasítása a padlás gerendasorán fölül; g) tüz- vagy oromfal, az
épület szomszédos fala a padlás magasságában (a nyeregtető oromfala), vagy
hosszabb padlásokban bizonyos távolságokban emelt választófal, hogy a tüz
elharapódzásának könnyebben gátat lehessen vetni. 2. Szerkezeti módjuk szerint:
a) teli fal (rakfal), melyben semmi nyilás sincs; b) áttört fal, ajtó-,
ablaknyilásokkal; c) lebegőfal, mely alul iveken v. oszlopokon nyugszik; d)
üreges fal, ha a fal testében üres szigetelő közöket hagyunk v. a falat
lyukasztott téglákból szerkesztjük; e) burkoló fal, kevésbbé jó minőségü anyagból
készült falnak jobb minőségüvel (rendesen kővel) való burkolása; f) száraz fal,
kötőszer nélkül készült fal. 3. Anyagok szerint: a) terméskőfal, b) faragott
kőfal, c) téglafal, d) vegyes fal terméskőből, mely bizonyos magasságokban 2-4
téglaréteggel szintezve lesz, e) vályogfal, f) favázasfal, g) vert- v.
Pisée-fal. 4. Külső alakjuk szerint függőleges, rézsutos (partfalak),
hengeralaku, kupalaku, csorbázott stb. falak.
A falak vastagságát az építő anyag minősége, a rajta nyugvó
teher, a traktus mélység és az emeletmagasság határozzák meg. Hosszu és magában
álló falakat hellyel-közzel pillérekkel erősítünk meg; épületeken a belső
közfalak a reájuk fektetett falkötővasakkal egyetemben eléggé megkötik a nagyon
hosszu homlokfalat is. Terméskőfalakat nem igen készítünk 50 cm.-en alul;
épületek kőfalai 0,45 - 0,50 - 0,80 m. vastagok; szabadon álló téglafalak
vastagsága a fal magasságának 1/12 - 1/10-ed
része. Lakóházak falainak minimális vastagságát nagyobb városokban külön
építésügyi szabályzatok határozzák meg. Igy Budapest székes főváros legutóbbi
(1893) építésügyi szabályzata a közönséges méretü lakóházak téglából készült
falainak vastagságát a következőleg irja elő: Több emeletes épületnél a
legfelső emelet homlokfalának vastagsága legalább is 11/2
téglahossz, vagyis vakolattal együtt 0,48 m.; vasgerendás födémeknél minden
alsóbb emeletsor homlokfala 8 cm.-rel, a pincesor homlokfala 16 cm.-rel
vastagabb. Az anyafalak vastagsága - ha benne kémények vannak - a legfelső
emeleten legalább is 2 téglahossz (0,64 m.), alul emeletenként, vagy legalább
is kétemeletenként 16 cm.-rel vastagabb. Ha vasgerendás boltozott födémek
helyett csapos gerenda födémeket alkalmazunk, a falak lefelé emeletenként 16
cm.-rel vastagodnak. Választófalak 0,16 - 0,32 m. vastagok, tüzfalak és
székfalak, ha mögöttük faváz van. 0,16 m., különben pedig 0,32-0,48 m.
vastagok. A vegyes falak a tisztán téglából épült falaknál legalább is fél
téglányival vastagabbak. A falazat szerkezetéről és annak történelmi
fejlődéséről l. Kőkötések és Téglakötések.
Forrás: Pallas Nagylexikon