Falasa

egy, a Hamita népcsaládhoz tartozó törzs Abissziniában. Saját nyelvök, az u. n. Huaraza vagy Kuara, kiveszőfélben van; magok közt is különböző belföldi nyelveket használnak, különösen az amharit. Testalkatukra és arcvonásaikra nézve az abissziniaktól nem különböznek. Vallásuk ó-keresztény és zsidó szertartások keveréke. Főpapjuk, az Abuna, Kuarában lakik, kinek az ország összes F.-templomai, papjai, barátai, apácái, de még prófétái és büvészei is alá vannak rendelve. A szombatot megtartják, ünnepek alkalmával áldozatokat mutatnak be; saját nyelvükön készült szertartásos imákkal birnak s a tisztasági törvényhez szigoruan alkalmazkodnak. A F.-k is, mint a mohammedánok, a városok és faluk elkülönített részében laknak; földmiveléssel, kovácssággal, fazekassággal foglalkoznak; mint építőmesterek nagy hirnek örvendenek. A IX-X. sz.-ban nagy hatalomra vergődtek és az ország uralma is sok ideig kezökben volt, a keresztények által azonban lassanként elnyomatva, idővel még az utolsó, a Semen hegyek közt fennálló községüket is elvesztették, s most az egész országban szétszórva élnek. Számuk mintegy 200000. Ők magukat Jeruzsálemből származottaknak mondják, miért is Falasá-nak (számüzötteknek) hivják magokat; mások pedig abissziniai zsidóknak tartják, kiket asszir vagy római hódítók Palesztinából elüztek. De ők héberül nem tudnak és csak vallásos szertartásaiban különböznek a benszülöttektől; valószinübb az a vélemény, hogy a zsidó vallásra áttért vagy belföldi törzs maradékai.

Forrás: Pallas Nagylexikon