Falk
Adalbert, porosz államférfiu, szül. Matschkauban
(Sziléziában) 1827 aug. 10. Jogi tanulmányainak végeztével törvényszéki ülnök
lett Boroszlóban (1850); de 1861. Berlinbe került mint államügyész. Ekkor
dolgozta át az u. n. Fünfmännerbuch néven ismert Ergänzungen u. Erläuterungen
der preussisch. Rechtsbücher 4. kiadását. Ez a munka, melynek eredetijét Gräff,
Koch, Wentzel, Rönne és Simon Henrik irták, nagyfontossági kiegészítő része a
porosz közjognak. Ez érdemei fejében F.-ot az igazságügyi minisztériumba
hivták, 1858. a lycki kerületben képviselőnek választották s e minőségben
Mathis pártjához csatlakozott. A Lippe-minisztérium alatt kilépett a
minisztériumból, azonban Leonhardt igazságügyi miniszter visszahivta s
előadó-tanácsossá nevezte ki. Tagja volt továbbá az alkotmányozó é.-ném. birod.
gyülésnek (1867), a kormány meghatalmazottja a szövetségi gyülésen (1871) és
tagja a ném. polg. perrendtartás megállapítására kiküldött bizottságnak. A
Mühler-kabinet visszalépése után kultuszminiszter lett (1872 jan. 22.). Nehéz
feladat várt rá s heves küzdelmek a katolikus egyházzal és a kat.
centrumpárttal. Ugyanakkor a protestáns egyháznak Poroszország nyolc régi
tartományaiban az által igyekezett önálló helyzetet biztosítani, hogy az 1875.
rendkivüli egyetemes zsinat által elfogadott zsinati szervezetet 1876. a porosz
tartománygyülés által is elfogadtatta. Erre azonban az orthodox udvari papi
párt magánál Vilmos királynál kezdett F. ellen áskálódni; az általa meghivott
Hermannt, az egyházi tanács elnökét buktatták meg, azután magát F.-ot
kényszerítették lemondásra (1878). A király ugyan marasztalta F.-ot, de midőn
ez látta, hogy Bismarck az eddigi politikával teljesen szakít, ujolag beadta
lemondását, melyet most (1879 jul. 14.) elfogadtak. Ezóta a politikai élettel
teljesen szakított. 1882. Hammba ment, mint a tartományi főtörvényszék elnöke.
Összegyüjtött beszédeiből 3 köt. jelent meg (Berlin 1880).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|