(ajtsd: Faklend) v. Malouines, szigetcsoport az
Atlanti-oceán D-i részében, 500 km.-nyire a Magalhaes-szoros bejáratától, a d.
sz. 51-52° 45" közt. A csoport két nagyobb (East és West F.) és több mint 100
kisebb szigetből és szirtből áll. A legdélibb kis sziget a Beauchene, a
legészakibb a Jason. A két nagyobb szigetnek, amelyeket egymástól a F.-sund
választ el, területe valamivel több mint 33000 km2. Partjaik,
amelyek sok helyen meredek sziklafalak, számos, a norvég fjordokhoz hasonlító
és jó kikötőkül szolgáló apró öböltől vannak megszakítva. A partokon és sok
helyen a szigetek belsejében is magas dombsorok, sőt kisebb hegyláncok is
találhatók. A West F.-en a legmagasabb hegycsúcs az Ádám-csúcs (716 m.), East
F.-en pedig az Osborne (685 m.). Nagy területeket tőzegrétegek takarnak; a
dombok lejtőit azonban mindenütt pázsit és rétek fedik, amelyek kitünő
legelőkül szolgálnak. A fák teljesen hiányzanak. Gabonatermesztésre alkalmas
hely sehol sincs; Sulivan és Mackinnon szerint a F. klimája olyan, mint az
angol Devon grófságé; csak valamivel szelidebb és nyáron szárazabb. A heves
szelek, különösen a nyugoti és déli szelek gyakoriak; ez okból a F. klimája
kellemetlen; egyébként azonban a hideg nem nagy, télen -1° és +l0° közt, nyáron
pedig +4,44° és 18° közt váltakozik. Az állatvilága szegényes; az egyedüli
sajátos emlősei: egy róka- (Pseudalopex antarcticus Shaw.) és egy egérfaj. A
vizi madarak, különösen a pingvinek számosak. Amfibiumok hiányzanak. Sertések,
lovak, szarvasmarhák és házi nyulak vadon élnek; legtöbbet jövedelmez az (1891)
1760 főből álló lakosságnak a juhtenyésztés. A kivitel főcikkei: igen jó
minőségü gyapju, juhok, kecskék és állati bőrök; a bevitelé: élelmi és
iparcikkek, meg építő anyag. A kivitel értéke (1891) 130752 font, a bevitelé
pedig 67827 font sterling. A székhely West F.-en van; Port Stanleynak hivják;
évenként 40-50 hajó látogatja meg, amelyek itt szokták magukat friss élelmi
szerekkel ellátni. Az első, aki F.-et 1592. látta, alkalmasint John Davis volt.
Két évvel később Hawkins pillantotta őket meg és elnevezte
Hawkins-Maidenlandnek. A véletlen azonban ugy akarta, hogy utána még többen
voltak, akik e szigetek létéről semmit sem tudván, magukat tartották
fölfedezőknek és feljogosítva arra, hogy elkereszteljék. Ilyenek voltak 1600.
Sebald de Weert, németalföldi hajós, akiről Sebaldin szigeteknek nevezték el és
1683. Cowley, aki Pepys-szigetek névvel illette. John Strong angol kapitány
vizsgálta meg tüzetesebben őket 1690. és ő nevezte el F.-nek is. A Malouines
nevet azért kapták, mert a XVIII. században sok st. maloi halász fordult meg
rajtuk. 1763. Bougainville néhány akadiai családot telepített meg rajtuk; két
évvel későbben azonban Byron hajóhadvezér Angolország nevében a szigateket
birtokba vette és az akadiaikat arra kényszerítette, hogy Port-Louist, miként
lakhelyüket nevezték, elhagyják. Az angolok West F.-en Port Egmondot
alapították, amelyet a spanyolok 1770. elfoglaltak és a szigeteket maguknak
tulajdonították. 1820. Argentina, mint a spanyolok örököse Vernet-t küldte a
F.-re, aki 13 évig élt társaival East F.-en a Berkeley-öböl mellett. 1833.
azonban az angolok elől el kellett távoznia, akik később Port Stanleyt
alapították és a szigeteket, amelyeket egy a királynőtől kinevezett kormányzó
kormányoz, maig is megtartottak, bár Argentina őket magának vindikálja. V. ö.
Dom Pernetty, Hist. d"un voyages aux Malouines 1770. Dumont d"Urville, Flore
des îles Malouines 1825. Darwin, Iles Falkland (Quart. Journal of geol. Soc,
1846). Sulivan, Descr. des îles d"apres les reconnaissances faites par les
capitaines Rob. Fitz-Roy, Robinson stb. (Annales hydr. 1850). V. ö. Földr.
Közl. 1893. 140. l.
Forrás: Pallas Nagylexikon