Fállosz

(gör.) a. m. a férfi nemzőszerve; majd neve egy hosszukás fadarabnak, melyre a férfi nemzőszerveinek veres bőrből készült utánzata volt akasztva a természet teremtő erejének jelképeül, mely a természeti vallásokban mindenkor tisztelet tárgya volt. Az egyiptomiak: Osirisra, a görögök Dionysosra, a feniciaiak Adonisra, a frigiaiak Atysra viszik vissza. A F.-kultusz valamennyi mitosza megegyezik abban, hogy egy istenségről emlékeznek, mely megfosztatik nemzőképességétől, jelképezvén ezáltal a télben termékenyítő erejét elvesztő napot. A F.-t Görögországban, különösen Dionysos és Bakhos ünnepeikor dal kiséretében (falikon) köröskörül szokták vinni (fallagogia). Azokat, akik (köztük nők is) a F.-t vitték, falloforoknak nevezték. A F. attributuma volt Pannak, Priaposnak és Hermesnek. A F.-kultusz Görögországban és Olaszországban egészen a kereszténység elterjedéseig divatozott. V. ö. Jahn: Archäologische Beiträge (Berlin 1847).

Forrás: Pallas Nagylexikon