Famozaik
(rakott munka), az a diszítési célokra szolgáló famunka,
mellyel egyes mértani elemeket bizonyos szabály szerint sikfelületté, avagy
ékítménnyé raknak össze. Készítése szerint kétféle F.-t különböztetünk meg. Van
olyan, ahol csak egy- vagy többféle mértani alakot vágnak ki funérból és ezeket
szálirányukkal bizonyos szabály szerint egymás mellé rakják. Ez a F. a változó
szálirányból eredő különböző fénytöréssel és a fa rajzával hat. Készülhet
ugyanabból a fából p. tölgy-, dió-, ében-, jakaranda- stb. fából vagy különböző
fákból is. Legszebben hatnak azok, melyek csak egyféle és sötét fából, p.
ében-, jakaranda-, dió- stb. fából valók. Készítésükre vezetékes, finom
fogazásu kézi fürészt v. pedig finom körfürészt használnak. Van még olyan F.
is, melyben különböző szalagdiszítményeket számos, változó szinü fafajtákból
állítnak össze, sőt olyan F. is van, melynél a természetből vett
ékítményelemeket, p. emberi és állati alakokat, virágokat, növényindákat stb.
egyenlő nagyságu, azaz számtalan apró négyzet alaku elemekből állítjuk össze. A
két utóbbit tömbmozaiknak nevezik. Legnehezebben készíthetni azt a
tömbmozaikot, melynél az elemek 0,5-1,0 millim. nagyságu négyzetek, melyeknél
azonban a faszálak szintén a felület sikjában feküsznek. Ezek készítésénél az
elem oldalméretének megfelelő vastag (0,5-1,0 millim.) funérokból a tömb leendő
vastagságával azonos szélességü szalagokat vágnak és ezeket jól összefoglalva,
p. fa közé enyvezve, hasító gépen az elemek keresztmetszeti méreteinek
megfelelő vastag lemezeket vágnak a funércsomag bütüjéből. Vágás után a nyert
lemezek egyes hosszabb pálcákra széjjelhullanak. Ezek a pálcikák bütüfából (l.
o.) lévén, igen törékenyek, amiért már a funért összeállítás előtt jól meg kell
nedvesíteni. A különböző szinü pálcaelemeket aztán szinük szerint külön-külön
ládikákban kell tartani, mint látni ezt nyomtatókban a betüknél. A F.
összeállításánál aztán a rajz szerint szükséges elemeket, pálcikákat elő kell
szedni és finom orosz enyvvel v. halenyvvel egymáshoz rakni. Összerakásnál
rendesen egy, a leendő mozaikékítmény nagyságának megfelelő nyár- vagy
fenyőfából készült szögletet (félrámát) használnak. Műértéke csak az első és
második mód szerint készült F.-nak van. Utóbbi tömb-mozaiknál rendesen festett
fákat használnak, mi már magában véve csökkenti a műbecset. A nemes F. kitünő
diszítő eszköz műbutoroknál. A F. eredete a fának egy kedvezőtlen műszaki
tulajdonságából származik. A fának vizfelvételéből és elbocsátásából származó
örökös méretváltozásai elkerülésére t. i. legjobb nagyobb felületeket, ha fából
alkotvák, minl több apró és különböző szálirányu farészből összeállítani. Igy
látjuk ezt p. parkétáknál. A F.-nál már nem ez, hanem a diszítés a végcél. A
legszebb F.-ot Párisban készítik. Tömbmozaikat készítenek Bécsben és Berlinben
is olcsó áron. Szép F. készül még Olaszországban is, ahol azonban a főanyag
elefántcsontból való.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|