Fanarióták
igy hivják általában Konstantinápoly Fanar (tör. Fener) nevü
városrészének görög lakóit. Ez a városrész Konstantinápoly ÉNy-i részében, az
Aranyszarv mellett van, s az ott volt világító toronytól (fanarius) vette
nevét. A török hódoltság után itt volt a görögök főfészke s 1601 után a
pátriárkai rezidencia is. Szorosabb értelemben F.-nak hivják a születési és
hivatali arisztokráciát, amely nemes görög családokból eredt. A F. köréből
kerültek ki a XVII. sz. második fele óta a porta dragománjai vagy tolmácsai, s
onnan választották a görög forradalom kitörtéig (1821) Moldva és Oláhország
hoszpodárjait is. Jóllehet a F. sokat tettek nemzetük művelésére (p. iskolák
alapításával), valamint sokat könnyítettek a görögök terhein, sokat javítottak
a Duna-fejedelemségek helyzetén, mégis hirvágy és önzés, hatalom- és pénzvágy
képezték főbb jellemvonásukat s e miatt sem az oláhoknál, sem a bolgároknál, de
még saját nemzetiségöknél sem voltak kedveltek. Ez kitünt a görög forradalom
kitörésekor is, 1821., amikor pedig sokan küzdöttek a görögökkel együtt a F.
közül is. A F. viselt dolgait, zsarolásait stb. megirta egy görög: Markos
Zallony egy Essai sur les Fanariotes c. munkában (Marseille 1830). Jelenleg a
F. csaknem végkép elvesztették politikai befolyásukat Konstantinápolyban és
sokan közülök rég átköltöztek Athénbe. L. még Bolgárország.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|