Fáncsi

Lajos, a budapesti nemzeti szinház egyik kiváló tagja s iró, szül. Pécsett 1809., megh. 1854. Iskoláit szülővárosában s a bölcsészeti tanfolyamot a pesti egyetemen végezte 1826. Már fiatal korában előszeretettel csüggött a szinészeten, s ezen vágyát követve, lépett fel először (1828) Balla társulatánál a Beleznay-palota kertjében fennállott szinházban, hol sikert is aratott. Ezáltal felbátorítva, a szinészetet választotta pályájául s eleinte az ország különböző városaiban a vándortársulatokkal működött, majd később külföldre ment, hol különösen a német műintézeteket látogatta. A budapesti nemzeti szinház megnyitása alkalmával annak tagjává lett s mint szinész elsőrangu helyet foglalt el ez intézetnél nemsokára. Az igazgatás és kezelés gondjait is megosztotta Bajzával, s ennek halála után egyedül ő vezette az igazgatást, de azért szinészi kötelmeit sem mulasztotta el soha. F. nem csupán szinész, hanem tudományosan képzett férfiu is volt, a nemzeti szinház ellenségeivel bátran, nyilt homlokkal állott szemben, s nem egy vitában sikerült neki a fiatal intézet érdekeit megóvni. Mint szinész, kiváltképen a cselszövők, gyávák, fukarok, különcök vagy kislelküek élethü személyesítője volt. Mint iró a magyar drámairodalmat több mű fordításával és átdolgozásával gazdagította.

Forrás: Pallas Nagylexikon