Fáncsy

(dennai és gordovai), régi magyar család, mely a mult század elején halt ki. Eredetét valószinüleg azon bessenyőktől vette, akik az Árpádok korában Fejérmegye déli részét szállták meg; itt van a megye szélén Fáncs puszta, honnan a család neve származik s a honnan, mint a zedregi (alsó-szentiványi) bessenyők s aztán az Alapyak Somogyba (Denna) és a Dráván tulra (Gordova, Verőce m.) is elágaztak. A fejérmegyei ágból F. Nothyr Máté 1326. Cecei birtokos volt, ugyszintén fia Miklós (1369) is; ugy látszik, az ő ivadékuk volt F. György deák, 1416. királyi ember. Sokkal magasabbra emelkedett a somogyi ág, melyből a XIV. század derekán János, László és Pál említtetik. László ilyennevü fia horvát bán volt; négy fia közül Bertalantól és Imrétől származnak a későbbik Fáncsyak. Imre unokája, János, Somogym. követe az 1505-iki rákosi országgyülésen. A török uralom alatt a család a felső-magyarországi megyékbe szorult s főleg Hontmegyében volt virtokos. Közülök György, 1562. bozóki, s egy másik György, 1635. szintén bozóki és korponai várkapitány volt. F. Pál az 1655-iki országgyülésen vérfertőzésben elmarasztaltatván, minden jószágától megfosztatott. F. Gáspár 1698. esztergomi kanonok volt.

F. Mihály. Előkelő, de folyton nyugtalankodó ember a székelyek közt Mátyás király korában. Fenmaradt a királynak egy hozzá intézett év nélküli (nyilván 1474-iki) levele, melyben szemére hányja, hogy bár többszörös büneiért kegyelmet nyert is, mindazáltal a király halálának költött hirével ismét zavart akar a székelyek közt támasztani. Megparancsolja neki Mátyás, hogy 300 székellyel rögtön siessen a török által szorongatott István, moldvai vajda segítségére, mit ha meg nem tenne, az akasztófát nem fogja kikerülni, mig engedelmességével ismét visszanyeri a király kegyelmét. (Szék. Okl. I. 221.). A magyar és székely csapatok, nevezetesen Magyar Balázs erdélyi vajda és 5 ezer székely, csakugyan segélyére mentek a moldvai vajdának, aki a következő 1475. évben fényes diadalt aratott a törökök fölött.

Forrás: Pallas Nagylexikon