Farbaky

István György Imre, m. k. főbányatanácsos és orsz. képviselő, szül. Nyiregyházán 1837 aug. 15. Édesanyjának vezetése mellett igen gondos nevelésben részesült; az elemi iskolákat és az algimnáziumot Nyiregyházán, középiskolai tanulmányait az eperjesi ág. evangélkus kolegiumban fejezte be. A selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián a bányászati és kohászati tanfolyamot 1854-1858. jelesen végezte el. Ezután mint bányagyakornokot Csehországba, Przibramba küldték a honnét azonban már 1859 tavaszán, előbb ideiglenes, nemsokára rá végleges minőségben a selmecbányai akadémián fennállott matematikai és mechanikai tanszék tanársegédévé, 1866. docenssé, 1867. pedig a nevezett tanszék megüresedése után arra rendes tanárrá nevezték ki. 1872. bányatanácsos lett, és előbbi tanszékét az ujonnan szervezett gépészeti tanszékkel cserélte fel; ugyanazon évben a tanári kar aligazgatónak választotta meg 1876-1892. a m. k. bányászati és erdészeti akadémia igazgatója volt; ekkor a selmecbányai választó kerülettől egyhangulag országos képviselővé választatván, hivatalos állásától 33 és félévi szolgálat után megvált és nyugalomba vonult. 1889. a király főbányatanácsosi cimmel, 1892. pedig a harmadosztályu vaskoronarendddel tüntette ki. F.-nak nagy érdemei vannak a bányászat és a vele rokon ágak fejlesztése körül. Többekkel együtt tevékeny részt vett abban az 1861. kezdeményezett mozgalomban, mely az erdészet megmagyarosítását tüzte ki célul; az Erdészeti Lapok alapitásában és szerkesztésében is része volt. 1867. a miniszterium megbizásából Wagner Károly akad. tanárral tervet dolgozott ki az elhanyagolt erdészeti szakoktatás állapotának javítására, mely terv mindjárt életbe is lépett. 1871. felterjesztette a bányászati akadémia szakoktatás reformjának minden részletében kifejtett tervezetét, amelyet szintén elfogadtak s 1872. életbe léptettek. Mint akad. igazgató főtörekvését az akadémia emelésére s a tanári kar helyzetének javítására irányozta. Járt külföldön is, meglátogatta Európa nevezetesebb ipartelepeit. Nagy tevékenységet fejtett ki a szakirodalom terén; számos értekezése jelent meg az Erdészeti Lapokban és a Bányászati és Kohászati Lapok-ban, mely utóbbinak 1881-92. szerkesztője is volt. Az 1885-iki orsz. kiállitáson a biráló-bizottság (jury) tagja volt, s elnöke a XXIV. (gépészeti) csoport első osztályának; ő irta meg a hivatalos jelentésnek eme csoportra vonatkozó részét. Sokat dolgozott együtt tanártársával dr. Schenk Istvánnal. Már a hetvenes években együtt szerkesztettek egy világitógázt fejlesztő készüléket, mely még ma is az ilyen készülékek legjobbjai közé tartozik. E készülékkel sikerült az akadémia laboratoriumait a nélkülözhetetlen világító gázzal (Selmecen akkor nem lévén széngáz) ellátni; azután ugy az országban, valamint a külföldön is több ily világító készülék nyert alkalmazást. Midőn 1883. az akadémiai helyiségek kibővítésének kérdése a megoldás stádiumába lépett, ismét együtt foglalkoztak a nyerendő uj helyiségek célszerü megvilágításának kérdésével, s a francia Gaston Planté-féle eszméből kiindulva, egészen önállóan jutottak az akkumulátorok azon szerkezetéhez, mely Európa összes államaiban, valamint az észak-amerikai Egyesült-Államokban is szabadalmat nyert, s a Farbaky-Schenk-féle akkumulátor elnevezés alatt ismeretes. Az elektromos akkumulátorokról irt (1885) közös munkájukat a magyar tud. akadémia a Marczibányi-féle kisebb dijjal jutalmazta.

Forrás: Pallas Nagylexikon