Farel

Vilmos, svájci reformátor, szül. a francia Dauphinében, Gapban 1489-ben, megh. Neuchatelben 1565 szept. 13. Tanult Párisban, később evangelikus nézetei miatt Briçonnet Meauxba hivta. A kitört üldözés Bázelbe hajtotta őt Oekolampadiushoz, 13 tételt tüzött ki, melyeket 1524 febr. 15. nyilvánosan megvitatták, nagyban előmozdítván ezzel a reformáció ügyét. Tartózkodott Strasszburgban, majd oda közel a mömpelgardi evangelikus gyülekezetnek lett hitszónoka. 1525. elüzetvén onnan, Bernbe menekült, itt és ezen város vidékén hirdetvén az evangéliomot. Igy jutott el Neuchatelbe a valdensekhez, valamint Genfbe. Sok támadás és veszély között sikerült neki létrehozni az 1534 jan. 26. vallásos beszélgetést és kieszközölni az 1535 aug. 27-ki vallási ediktumot, melynek alapján rendszeresíttetett az evangélikus istentisztelet berendezése Genfben. Ezen időben bilincselte ő Kalvint Genfhez, átengedvén neki a reformáció munkájának vezetését. Az egyházi fegyelem szigoru fentartása miatt 1538. Kálvinnal együtt kiüzetvén Genfből, ujra Neuchatelbe ment. Innen többször felkereste Genfet, hogy részt vegyen a református egyház megalapításában; evangélizálta Metzet és általában, mint a reformációnak egyik vezéralakja, erőteljes munkát vitt véghez az ifju egyház megalapításában és vezetésében. Mint iró, bár sokat irt, nem hagyott maga után nagy nevet, s tevékenységének jelentősége mindenekelőtt az ő, sokszor csaknem szenvedélyes lánghevében, s azon rettenthetetlen bátorságában állott, mellyel minden támadásnak szemébe nézett. Dogmatikai kérdésekben szelid és egységesítő irányu volt, de a gyülekezet beléletében a legszigorubb erkölcsi fegyelmet követelte. V. ö. Kirchhofer, Leben W. Farel"s 3. 1831; Schmidt, Etudes sur Farel 1834; Chenevieere, Farel, Froment, Viret, 1835; Schmidt, Farel und Viret 1860.

Forrás: Pallas Nagylexikon