Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Farini... ----

Magyar Magyar Német Német
Farini... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Farini

1. Domonkos, olasz politikus, F. Lajos Károlynak fia, szül. Montescudoban (Romagna) 1834 jul. 2. 16 éves korában atyja magával vitte Torinoba, ahol a katonai iskolába adta. Ennek végeztével F. hadnagy lett és 1859. felvitte a kapitányságig. Ugyanebben az évben az osztrákok ellen harcolt, 1860. Ancona és Gaëta ostromában vett részt, 1866. pedig Cosenza tábornok hadtestében a törzskar főnöke lett. Ez állásáról a Petitti tábornokkal való pörpatvar miatt lemondott s nyugalomba vonult. Ezentul kizárólag a politikának élt. Több izben a képviselőház elnökévé választatott. 1884. leköszönt, mikor a király 1866. szenátorrá, 1887. pedig a szenátus elnökévé nevezte ki, mely méltóságot jelenleg is betölti.

2. F. Lajos Károly, olasz államférfiu és iró, szül. Russiban (Romagna) 1812 okt. 22., megh. Genova melletti birtokán, 1866 aug. 1. Bolognában orvosnak képezte ki magát és azután Ravennában működött. Mivel hive volt az Olaszország egyesítésén fáradozó pártnak, a rendőrség 1841. az Egyházi-Államból kiutasította. Erre Franciaországba, majd Piemontba költözött, de az 1846. kihirdetett közbocsánat alapján visszatért hazájába és igazgatója lett az osimoi kórháznak. Midőn IX. Pius szabadelvü reformjait életbe léptette, P. 1847. helyettes államtitkár lett Recchi belügyminiszter alatt, azután képviselőnek választatott Faenzában és végre Rossi által az egészség- és börtönügy élére állíttatott. Rossi megöletése után lemondott állásáról és Firenzébe költözött; Rómának a franciák által történt bevétele és a köztársaság leveretése után azonban visszatért Rómába, csakhogy a most kormányon levő reakcionárius párt számkivetésre itélte. Erre ujból Piemontba költözött, hol történelmi tanulmányokat folytatott és a La Frusta c. élclapot szerkesztette. Munkái közül nevezendők: Storia della stato romana dall" anno 1814 al 1850 (Firenze 4 köt. 1850) és a Botta művének folytatásául irt: Storia d"Italia dall" anno 1814 al 1850 (Milano 2 köt.). Politikai lapokba is irt és mint az alkotmányos monarkia egyik lelkes előharcosa, rövid idő alatt oly népszerüségre tett szert, hogy 1850. a közoktatásügyi miniszteri tárcát nyerte el, melyről azonban 9 hónap mulva lemondott, amidőn a közegészségügyi tanácsnak lett tagja. Képviselői mandátumát megtartotta és az Il Piemonte c. uj lapot indította meg, melyben Cavour gróf programmját hirdette. Az 1859. osztrák háboru küszöbén a piemonti kormány Párma és Modenába küldte rendkivüli hatalommal, hogy a felkelést szervezze és a Piemonttal való egyesítést előkészítse. Feladatának teljesen megfelelt; az idegen fejedelmek uralma mindenütt vérontás nélkül omlott össze; 1860. pedig mint Emilia lakói által kikiáltott diktátor, teljes rendben eszközölte e tartománynak bekebelezését az uj olasz királyságba. 1860 jul. 21. belügyminiszter lett a Cavour-kabinetben, tárcájától azonban Cavour elhunyta után (1861 jun.) megvált. Midőn a Ratazzi-minisztérium 1862 dec. megbukott, F.-t bizta meg Viktor Emánuel az uj kabinet alakításával. Politikájában föltétlenül Cavour gróf szellemi örökösének s hü tanítványának vallotta magát. A fiatal királyság megszilárdítása érdekében kifejtett szakadatlan munka és gond azonban annyira megingatták F. egészségét, hogy 1863 márc. idegbajba esett, melynek három év mulva (mint gyógyíthatatlan elmebeteg) áldozatul esett. A parlament hála s elimserése jeléül 200,000 frankot s azonfelül nagy évi nyugdíjat szavazott meg (1863) a nagy érdemü olasz hazafinak, Ravennában pedig 1878. szobrot emeltek tiszteletére.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is