(aram. prisim, ujhéb. prusim a. m. különválók, tartózkodók),
zsidó felekezet, mely valószinüleg nem sokára a jeruzsálemi második templom
épitése után keletkezett; később a lábra kapott görög befolyás elleni
küzdelemben erősbödött s végre a makkabeus fejedelmek alatt politikai
jelentőségre vergődött. Törekedett a zsidó vallásos életnek szilárdítására s
továbbfejlesztésére. Egyrészt azon volt, hogy az átörökölt régi törvényeket és
gyakorlatokat fentartsa, a szentirás s a hagyományok sajátszerü magyarázata
által részletesen körülirja, vagy uj szabványokkal megtoldja és különféle,
gyakran aprólékos intézkedések által a hanyatlástól megóvja; másrészt pedig
módosította, vagy épenséggel feladta a megváltozott viszonyok által
tarthatatlanná vált törvényeket és szokásokat s uj elemeket fogadott be a
vallásos felfogás keretébe. Tehát voltaképen a haladás eszméjét képviselte; a
régit s meglevőt kiépítette, illetve módosította majd szigorubb, majd enyhébb
értelemben, mire nézve gyakran voltak nézetkülönbségek saját kebelében, sőt az
egyes iskoláikban (Hillel és Sámmáj, l. o.), eltérő irányok is. Eljárásuk
ellenhatást szült, mely a szadduceusoknál (l. o.) nyilvánult, kik még abban a
tekintetben is ellenlábasaik voltak, hogy az arisztokraciát képviselték, mig a
F.-ok a nagy tömegnek voltak vezetői, melyre tulhajtott jámborságuk, kivált
pedig törvénytudásuk által, mint a kiválóbb iskolák vezetői és tanitói és mint
a törvényszékek elnökei v. tagjai, nagy befolyással voltak. A vallásos
szertartások szigoru gyakorlata gyakran arra vezette őket, hogy külsőségekben
látták a vallás főtartalmát s jámborságuk, mellyel tüntettek, nem ritkán vált
álszentességgé és képmutatássá, mit kivált az evangéliumok keményen ostoroznak,
s a talmud, mely hétféle F.-t különböztet meg, csak a «szeretetből (t. i.
istenhez) valókat» magasztalja, a többit pedig kárhoztatja. A szadduceusokéval
többnyire homlokegyenest ellenkező főbb tanaik a következők. Az embernek
akaratszabadsága csak a gondviselés végzetének határain belül nyilvánulhat;
sorsát isten intézi, erényei, tudománya és jó cselekvései, mint szabad
akaratának kifolyásai és szerzeményei, az ő érdemének tudandók be. Jutalmát és
büntetését ugy a földön, mint a mennyben veszi az ember; az előbbin tapasztalt
aránytalanságok vagy igazságtalanságok az utóbbiban nyerik kiegyenlítésöket. A
lélek halhatatlan; létezik földöntuli élet s lesz «jövendőbeli világ», melyben
a jámborok lelkei tiszta testekkel egyesülve, uj életet fognak folytatni a
földön. Léteznek jó és rossz angyalok s egyéb földöntuli lények. A F.-ok e
tanai, valamint a szentirásnak általuk befogadott sajátszerü magyarázata döntő
befolyással lettek a zsidóság későbbi fejlődésére. L. még Szadduceusok.
Forrás: Pallas Nagylexikon