Farkas-emberek
azokat nevezik igy, kiknél a test hátsó vége a rendes
határon tul megnyult és állati fark módjára kiáll a farr fölött. Az ó-korban
általános volt az a vélemény, hogy vannak F., még pedig nemcsak egyes
egyéneknek, hanem egész népségeknek tulajdonítottak farkat. Farkkal biróknak
gondolták az indiai kalisztriabelieket, belső Afrika némely népeit, három hátsó-indiai
és egy Sziciliától nyugotra levő sziget lakóit. A középkorban készségesen
elhitték e csodatörténeteket, amelyek átmentek a természettudományi irodalomra.
Ujabb utazók is említenek F.-et; látták a farkukat, de nem közelről s igy nem
vették észre,hogy az a ruházathoz tartozik. Hogy egész népségek farkkal
volnának ellátva, az mesebeszéd. Mindazonáltal csakugyan találtak Jáván,
Borneon, Ceramón, Timozon farkkal ellátott egyes embereket, még pedig
leggyakrabban oly törzseknél, melyeket mások a szigetek belsejébe szorítottak
vissza, és a törzsön belül való folytonos egybekelésre kényszerítették,
minélfogva e torzképződményt endogamiá-val lehet magyarázni. Ily jelenségek
azonban minden népfajnál előfordulnak, és a farknak ugy külső megjelenésére,
mint anatomiai szerkezetére nézve nagy különbségeket mutatnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|