Farkas

(Canis lupus L.), a ragadozó emlősökhöz, a kutyafélék családjába tartozó kutyanem egyik faja, melynek külseje, egyes részeinek szerkezete és természete világosan elárulja, hogy a kutya rokona, csakhogy valamivel hosszabb, nyulánkabb, ujjai pedig - különösen a középsők - hosszabbak és jobban összeérnek. Nagy, csontos, kissé elsoványodott, hegyes fülü kuvaszhoz hasonlít. 1,15 m. hosszura is megnőhet, farkhossza 35-40 cm., vállmagassága 70-75 cm. Bundája ordasszürke, néha világosabb, néha sötétebb, az évszakok és honap szerint változik. Igy északon és télen fehérebb, nyáron és délen inkább sötétebb szinü. Arcorra hegyes, ferdén álló szemei ravaszságot árulnak el, szembogara kerek, hegyes fülei felállók, hosszu szőrrel fedett farka lelógó, lompos lábai vékonyak, ujjonjáró, vissza nem huzható karmokkal, a mellső végtagon 5, a hátsón 4 ujjal. Fogazata, melyet fegyverül és a zsákmány megragadására használ, hasonló a kutyáéhoz, csakhogy sokkal erősebb és hatalmasabb. Igy felül 3, alul 4 metsző, egy-egy anyarszerü szem-, felül három, alul 4 előzáp- és három-három gumós zápfoga van. A szakító fog felül 2, alul 3 hegyü; alfeli mirigyekkel és rövid s-alaku vakbéllel. A him sokkal erősebben van alkotva, izmosabb, mint a nőstény, melynek 10 emlője van, azonkivül szélesebb arcorra és farka is van.

Hazája az ó-világ mérsékelt égalju részei. Azelőtt egész Európába el volt terjedve, jelenleg azonban angolországból, Észak- és Közép-Németországból kiirtottnak tekinthető. Poroszországban p. még 1819. 1080 drb. lőttek, jelenleg csak elvétve található egy-egy. Ellenben Magyarország-, Galicia-, Bosznia-, Szerbia-, Oroszország-, Skandinaviában még elég gyakori. Előfordul továbbá még Svájc- Francia-, Olasz-, Spanyolországban, Szibériában egészen Közép-Ázsiáig és Észak-Amerikában Mejikóig, továbbá az Atlashegység környékén lévő tartományokban. Különösen sürü erdőkben, bozótokban és nádasokban szeret tartózkodni. A párzás ideje dec..-től febr.-ig tart, a nőstény F. azonban csak mintegy 12 napig koslat. Ilyenkor a himek verekszenek egymással és a nőstény a győztessel a sürübe vonul. A nőstény 63-64 napig terhes, és jól elrejtett helyen a bozótban vagy nádasokban vackot készít magának, ahol 4-8 kölyköt vet. Azokat gondosan ápolja, a veszélyben védi, különösen az apjuk ellen kell megoltalmaznia. A fiatalok 10-14 napig vakok, 5-6 hétig szopnak és három év alatt lesznek ivar-éretté. A F. 10-15 évig is elél. A F. a kutyával is képes kereszteződni és ilyen fattyuk részint a kutyához, részint a farkashoz hasonlítanak, nem ritkák, sőt szapora-képesek is. A F. házi állataink egyik legnagyobb ellensége. Nappalt a sürübe meghuzódva tölti, éjjel jár zsákmánya után, amidőn 40-50 km.-nyi utat is képes megtenni. Egymagában gyáva, azért nyáron, midőn egyenként kalandoz, nem oly veszedelmes, mint télen, midőn a nyomor és éhség által késznyeríttetve csoportoba, falkákba állnak össze. Ilyenkor bámulatos vakmerőséggel és kitartással támadják meg az erdei vadakat, a juhaklot, sőt még igen gyakran az embert is. Kiváló szaglásával már messziről évszreveszi zsákmányát; az apróbb állatokra egyszerüen ráront, a nagyobbakat ellenben folytonos üldözés által kifárasztva keríti hatalmába. Különösen télen vadászgat ily módon, amidőn elfogja a nyulat, borjut, lovat, sőt még a szarvast is. Zsákányával szájában képes több óra hosszat futni. Emelett falánk és vérengző. A juhnyájat képes egyetlen egy éj alatt megtizedelni. Oroszországban p. évenként mintegy 180,000 dr. nagyobb, 560,000 kisebb, de nem szárnyas házi állatot pusztítanak el. Kasanban magában egyik évben 11,000 ludat téptek szét. Oroszországban különben a F.-okozta károkról évenként rendes, hivatalos kimutatást adnak. Ha élő zsákmányra nem talál, döggel is beéri; éhségtől gyötörtetve a békát, cserebogarat, sőt még a mohót és zuzmót is megeszi.

Ezen szapora, veszedelmes és kártékony állatnak alig van haszna. Igy husát csupán csak a kalmükök s tunguzok eszik, téli szőrös bőre jó meleg prém, melyet különösen az utazó bundák bélésére használnak. A legszebb bundákat Svéd-, Lengyel-, Orosz- és Franciaország szolgáltatja. Egy-egy gerezna ára k. b. 10 frt. Bőrét kicserezve keztyükre, s más tárgyakra dolgozzák fel. Szemfogait pedig az esztergályozók és az aranyozók simításra használják. Szelidítve is megtartja ravaszságát; fogságban tartható, amidőn sajátszerü undorító szaga is érezhető. Betegsége: a rüh és ebdüh. A F.-t az ember minden képzelhető módon pusztíthatja. Oroszország besejében tüz élesztése, zene vagy lárma által iparkodnak távol tartani. Hazánkban leginkább hajtóvadászatokon szokták lőni. Az alföldön a nádi F.-t néhol agarakkal is hajhásszák. Ezen kivül lesőkunyhókat is állítanak fel, v. az u. n. farkas-kertekbe - sövényekkel körülvett helyiségbe csalják, nemkülönben malacok kiabálása által is lőtávolba csalható. Vastőrbe ritkán megy és óvatos állat, F.-verembe azonban gyakran beleesik. Végül strichininnel kevert maszlaggal v. megmérgezett döggel, hussal is lehet irtani. Többféle F.-t különböztetnek meg, u. m. európai-ázsiait (Lupus orientalis) ahová a fehéres és a feketés bundájuak is tartoznak; és nem képeznek külön fajváltozatot; az amerikai F. (L. occidentalis), amelyek szintén többféle szinüek lehetnek (szürke, fehér, barnás, foltos stb.), és igy az u. n. mexikói F. (L. mexicanus), csak egy egyszerü szinváltozatnak tekinthető. Végül a F. tulajdonságainál fogva még a mondákban, állatmesékben, néphitben is nevezetes szerepet játszik. Igy Apollónak a hollóval együtt szent állatja volt. A német mitologiában pedig a győzelem istene mellé két F.-t és két hollót rajzoltak, mint a harcnak és vakmerőségnek jelképeit. A nép egyes részeit, mint ismeretes, kuruzsló szerül is használja.

Forrás: Pallas Nagylexikon