Farkashárs

v. farkasbors, borsoska, boroszlán, eredetileg borostyán (növ., Daphne L., Homéros babérja), a róla nevezett családnak csipős izü, mérges cserjéje, jól kifejlődöt, nagyon szivós és rostos hársszövettel. Levele épszélü, virága hosszu szövü, leples, 8 szinü, gyümölcse bogyó, 36 (hazánkban 6) faja Ázsia meg Európa mérsékelt vidékein terem. A D. Cneorum L. (rozmarinlevelü F.) csinos apró, télizöld bokor, Európa közép és D-i részének hegyein, hazánkban inkább nyugat felé meg a Nyirség homokján terem. Szára hosszan heverő, levele hosszas lapát-alaku. Piros jóillatu virágait bokrétába kötik. Levele meg a bogyója hánytató és hashajtó. A D. Gnidium L. a Földközi-tenger-mellék lakosa, levele szálas lándsás, egynyári, virága fehér v. pirosas, fürtös s a levél tövéből ered. Kérgét a D. Mezereumé helyett használják, száraz bogyója Furginkörner néven drasztikus hatásu és hánytató. A D. laureola L. (babérlevelü F.) alacsony cserje, nálunk leginkább a Bakonyban, különben Európa közép és D-i részén, Kis-Ázsiában meg az Azórokon nő. Levele elliptikus lapátalaku, örökzöld. Fürtje a levél tövéből ered, csüngő, 4-5 virágu, virága zöldessárga. Kertben is diszlik, havasi növénycsoportok közé is ültetik, télre be kell fedni. Kérgét ugy használják, mint a következőét. A D. Mezereum L. (csipős F., tetüfa, l. a Mérges-növények II. tábláján) 0,50-1,25 cm. magas cserje, tavaszkor lombfakadás előtt virágzik, virága rózsaszin, jóillatu, de azután bódító szagu, levele lándsás, egynyári, ékalakuan keskenyedő. Hegyi erdőkben nem ritka. Kérgében daphnin nevezetü indifferens keserü glikozid képződik, nagyon égető csipős izü. Ettől az egész növény, a virágok kivételével, dörzsölve kellemetlen szagu, a bőrön hólyagot huz s bensőleg nagyon csipős mérges. A F.-kéreg bevéve méreg, hányást, a belső részeken gyuladást, sőt halált is okoz. Régebben szifilis, köszvény, rheuma, fogfájás ellen, továbbá flastromba és kenőcsökbe használták. Sárgafesték, piros bogyóiból (bacca coccognidii, cocca seu grana gnidii v. chamaeleae, piper germanicum) pedig vörös festék lesz, melyet a festők kedvelnek, a szibériai nép pedig az arcát pirosítja vele; ez előtt ez is officinális volt. Korai virágzása kedveért kertbe is ültetik. A japáni D. odora Thunb. fénylő, tojásdad, kihegyezett levelekkel, fehér v. piros nagyon illatos virágokkal, üvegházban diszlik. A nepali D. cannabina Lour. és D. lagetta Sw. (Lagetta lintearia Lam.) háncsrostjaiból N.-Indiában a becses nepali irópapir készül, sőt a benszülöttek takarót, kötelet, szövetet, ostort is fonnak belőle, azért gyolcsfának is hivják. L. Királyvirág.

Forrás: Pallas Nagylexikon