Farkasnyilfü
(növ., már Csapó igy nevezi, farkasfog, koldustetü,
villamaga, ördögfog, ragadó villácska. Bidens L. a sugaras fészkesek füve, de
sugárvirága gyakrabban nincs. Egy- vagy többnyári; levele átellenes, gyümölcse
négyszögletü, bóbitáját 2,3, 4 v. 5, de nem egyenlő fog vagy töviske alkotja
(Bidens a. m. két fog). Ez a gyümölcsön is fenmarad, hátra álló horgocskáival a
ruhába, állatok szőrébe tapad, bajos eltávolítani. 50-100 faja mind a két
világrésznek melegebb és mérsékelt vidékein, hazánkban iszapos nedves helyeken
2 faja terem. Azok közé a füvek közé tartozik, amelyek áradás, lecsapolás v.
kiszáradás után az uj talapjon töméntelen számmal jelentkeznek s innen a legelő
jószág mindenféle elhurcolja. A B. bipinatus L. amerikai jövevényt már Szenczy
Imre említi hazánkból, de a pontos helyét nem közli. A B. tripartitus L.
sugártalan, levele 3-7 metszetü. A svéd pór a fonalat sárgítja vele. A B.
cernuus L. fészke lekonyul, sugaras vagy sugártalan, levele hosszas, lándsás,
fürészelt. Szintén sárgára lehet vele festeni. Német neve alapján paptetü is a
neve. A kis hal gyakran bekapja, azután a szájába tapad és megdöglik tőle.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|