Farkaspókok

(Lycosidae), a futópókok (Citigradae) alrendjének egyetlen családja 3 sorba rendeződött, igen különböző nagyságu 8 szemmel, melyek közül a 4 első egy vonalban fekszik, mig a 4 hatulsó egy trapezben rendeződött; magas fejtorral; három hátulsó pár lábán 3-3 karommal, felső fonó szemölcsei feltünően hosszabbak az alsóknál s csak csúcsukon vannak fonócsövek, cribellum és calamistrum nincs. Fajai erőteljesek, meglehetős egyszinüek, hálót nem szőnek s a földön gyorsan futnak. A nőstények petéiket magukkal cipelik, vagy pedig azon ülnek. Európában 7 neme él, melyek közül a Dolomedes Walek, Quyale Sav., Trochosa C. L. Koch., Pisata Sund. és Lycosa Lats. nemeknek hazánkban is több faja tenyészik. Legközönségesebbek a Lycosa-fajok. Ide tartozik a Tarantula-pók (Tarantula andrenivora Walek) is, mely 3-5 cm. nagyra nő, fölül fekete foltos, alul vörhenyes. Délolaszországban és Észak-Amerikában él, a föld szinén a mohok alatt gyüszü forma lakásokat épít. Marása a darázs szurásához hasonlít és gyulladást okoz. Régebben azt hitték, hogy marása görcsös állapotba ejti az embert, melynek hatása alatt a beteg szilaj táncra kerekedik s az olaszoknak van is egy nemzeti táncuk, amelyet tarantellá-nak neveznek. V. ö. Herman Ottó: Magyarország pók-faunája (III-ik kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon