Farkcsikcsont

(os coccygis), a gerincoszlop alsó végét záró csontocska, maradványa az emlős-állatok farkcsigolyáinak. Az emberben 4, ritkábban 3 vagy 5 csenevészes és egymással összeforradt csigolyamaradványból áll, melyeken a csigolyák ivrészei és nyujtványai nagyobbára hiányoznak. Az első farkcsonti csigolya a legszélesebb, rajta csenevészes izületi nyujtványok emelkednek ki (u. n. farkcsonti szarvak), melyek a keresztcsont hasonnevü nyujványai ellenébe kiemelkednek. A következő farkcsigolyák mekkorasága lefelé fokozatosan csökken, s egyszerü gömbölyded vagy négyszögletes csontdarabból állnak. Középkoru egyéneknél a három alsó farkcsigolya egymással többnyire csontosan összeforrad; aggoknál az 1-ső farkcsigolya az utolsó keresztcsonti csigolyával is egyesül s akkor a farkcsont látszólag csak 3 csigolyából, ellenben a keresztcsont 6 csigolyából áll. Nagyobbszámu farkcsigolyák egy jávai néptörzsnél fordulnak elő, s maradványait teszik az ébrényben nagyobb számban jelenlevő farkcsigolyáknak. Az ébrényben ugyanis eleinte rendszerint 37 csigolyaszelvény van, ezek 3 hetes emberi ébrényben a farknyujtványban feküsznek, az utolsó farkszelvények elcsenevészésével a farknyujtvány is megkurtul, de néha a 34-ik szelvény megmarad, s igy 5-ik farkcsigolyává lesz.

Forrás: Pallas Nagylexikon