Fás kert

(növ., arboretum), az a hely, ahol az élő fákat és cserjéket összefüggő állománnyá egyesítik, tudományos célból rendezik, hogy tudományosan tanulmányozhatók legyenek. A facsoportokat családok szerint szokás alkotni, hogy esztetikai és művészi hatást is keltsenek. Ennek az az előnye, hogy egy család v. génusz tagjai, melyek különben egészen különböző talajon és magasságban szoktak nőni, most egymás mellett láthatók. A faültetvény lehet kertszerü is. Szokás a facsoportokat gyeppel és utakkal elválasztani, a ritka és szép fákat, v. a melyik nagyobb fényt szeret, külön is ültetik, minek folytán a F. parkszerü lesz. A F. alakítása azonban tudományos alapon nyugszik, tudományos célra szolgál s ez különbözteti meg a parktól, amelynek összeállítása egészen indiviuális lehet és üdülésre szolgál. A F.-nek főkelléke az egyeseknek könnyü áttekinthetése, valamint a közelről való szemléltetés, azért a F.-nek legjobb hoszában elnyulni, a facsoportokat gyepnek, magányos fáknak és bokroknak kell felváltani, széles szellős utnak kell átszelni, ebből pedig a nevezetsebb facsoportokhoz keskenyebb utaknak kell vezetni. Ha a F. széles terjedelmü, két fő utjának kell lennie, mely egymással lehetőleg egyközüen fusson. Növénykertben, ahol fünemü növényeket nevelnek, a facsoportok a kert szélére v. a szögletekbe szorulnak, de a bejárásnál facsoportok diszlenek. Ha a F. önálló, centrális helyzet szerint is lehet alakítani. Ha nagyobb pázsitterek nincsenek, a F. inkább ligetszerü lesz. Mostanában a fákat hazájok szerint növénygeografiai szempontból is szokás csoportosítani. Ilyenkor a facsoportok a vidék tájképét is i akarják fejezni. Ezen az uton a növénygeografiának valamint a kerti művészetnek is szolgálunk. V. ö. Dendrológia.

Forrás: Pallas Nagylexikon