Fasces

(lat.), a régi rómaiaknál a hivatalos hatalomnak jelvénye, veres szijjak által összetartott szil- vagy nyir-vesszőköteg, közepéből kinyuló bárddal. A F.-t vivőket liktoroknak nevezték. A király előtt 12 liktor ment F.-ekkel, mely számot a konzulok is megtartották. A köztársaság a bárdot eltávolította, melyet azontul csaka diktátornak volt szabad használnia, szabállyá vált továbbá, hogy a konzul a F.-eket az összegyült nép előtt lebocsájtotta (F. submittere) annak jeléül, hogy a nép hatalma a konzuli hatalom fölött áll. A diktátort 24. a prokonzulokat a tartományokban 12, a prétort 6 F. illette. A F.-eket a hivatalnok (magistratus) előtt egyenest vitték, az elsóbbrendü hivatalnok, ha magasabbrendü hivatalnokkal találkozott, a F.-eket előtte meghajtatta. Győztes hadvezérek, s a császárok előtt borostyánnal koszoruzott F.-t vittek. A császárok idejében a F.-eket megaranyozták.

Forrás: Pallas Nagylexikon