Fastenrath

János, német-spanyol iró, szül. Remscheid rajnavidéki porosz helységben 1839 máj. 3. és előbb Bonban, Heidelbergben s Münchenben, utóbb Párisban és Berlinben tanult jogot és román nyelvészetet. Már 1862. bejárta Olasz-, 1864. Spanyolországot. Ez utazás gyümölcsei: Don Manuel Juan Diana egy vigjátékának (Rezept gegen Schwiegermütter) átdolgozása s önálló költeményei: Ein spanishcer Romanzenstrauss (1866), Klänge aus Andalusien (1866), Die Wunder Sevilla"s (1867) és Immortellen aus Toledo (1869). Másodízben 1869-ben utazta be Spanyolországot s irta önálló és fordított költeményekből álló művét: Das Buch meiner spanischen Freunde (1870, 2 köt.). Most spanyol nyelven adott ki két munkát: Pasionarias de un Aleman-Espanol (1872, az oberammergaui előadásokról) és La Walhalla las glorias de Alemania (1872-87, 6 köt., jeles németek élet- és jellemrajzai). Harmadizben 1879. járt Spanyolországban és képviselte 1881. Németországot a Calderon-ünnepélyen (ezt megirta: Calderon in Spanien, 1881). A spanyol költészet számos ujabbkori termékének fordításán kivül említendők meg: Die zwölf Alfonsos von Castilien( 1866, a spanyol történet költői rajza) és Catalanische Troubadoure er Gegenwart. Főérdeme, hogy az ujabbkori spanyol irodalmat fordításokban és tanulmányokban ismertette Németországban és egyuttal a spanyolokkal közvetítette a német irodalom ismeretét. Ez érdemeiért a spanyol tudós társaságok megválasztották tagjukká és Sevilla városa diszpolgárává, a spanyol kormány pedig rendekkel tüntette ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon