többféle célra szokták használni. Legközönségesebben mint
tüzelőszert alkalmazzák, különösen az ércek olvasztásánál, a fémek
finomításánál, tisztításánál s feldolgozásánál. Ezen célra a tökéletesen
kiégetett, tömör és nehéz szén a legjobb. A gyors és nagy hő mellett
előállított, u. n. tulégett szenet, mely könnyü és likacsos, a tisztátlan,
rossz izü és szagu folyadékok átszürésére használják; a vörös szenet pedig
lőpor gyártására stb. A szénitő rakásokban (bogsában) tökéletesen kiégetett
szén ugyan általában mindig fekete, likacsos, aránylag könnyü, de a mellett
elég szilárd, szag és iz nélküli anyag, melyen nemcsak az évgyürük stb., hanem
a fadarab alakja is világosan látható; mindamellett a szénnek műszaki,
nevezetesen pedig tüzelő célokra való jósága igen különböző lehet, mi azonban
könnyen felismerhető rajta. Az ismertető jelek a következők: 1. A szén szine,
törése és szilárdsága. A jó szén friss törési lapja acélkékbe játszó fekete
szinü és erősen fénylő; törése kagylós és az ujjat megtapintásnál nem festi
meg. Szilárdsága nagy, mert nehezen törhető szét; kemény tárggyal megütve
cseng, mely hang a szénmérésnél is könnyen észrevehető. 2. A szén fajsulya. A
fs. a szénnél, mint a fánál is, a jóság mértékeül vehető. A friss szén - amint
az a szenítő rakásból kikerül - fajsulyának határait 0,14 és 0,22 közt
fekvőknek vehetjük. Ha ellenben a szén hosszabb időn át a levegőn hever, nagy
nedvszivó tulajdonságánál fogva 8-12% vizpárát bir a levegőből felvenni. Ilyen
szén fajsulyát azután, ha kemény fából való, átlagosan 0,24-gyel, ha lágy fából
származott 0,16-tal vehetjük. Még nagyobb a szén sulynövekvése, ha vizzel
érintkezik. Ebből már pár perc mulva 25-30%-ot képes felvenni. Mind a két
körülmény fontos a gyakorlatra nézve, p. ha a fuvarbér v. pedig a szén vételára
a suly után fizettetik. 3. A szén égése és hatásossága. A jó szénnek láng és
füst nélkül kell égni s egszersmind nagy és tartós meleget kell adni. A jó szén
nehezebben gyulad meg, mint a tulégett. Az ide vágó kisérletekből kitünik, hogy
különböző fanemekből nyert szén, ugyanazon általános suly mellett,
karbontartalomban és tehát tüzerőben is tekintetbe vehető különbséget nem
mutat; ellenben magától értetődik, hogy ugyanazon ürfogat mellett a sulyosabb
szénnek nagyobb a tüzereje. Egy kilogramm F.-nek átlagosan 7500 hőegység
(kaloria) felel meg. A faszén hamutartalma, csekély mennyisége folytán (1-2%) a
szén tüzhatásosságát nem módosítja. A mi végre a szénkihozatalt, azaz azon
viszonyt illeti, melyben a nyert szén akár suly, akár terime tekintetében - az
előállítására szükségelt fához áll, mondhatjuk, hogy az általában a fenyőfánál
nagyobb, mint a lombfánál; a lágy lombfánál kisebb, mint a fenyőfánál, de
nagyobb, mint a kemény lombfánál. Az eredményt már jónak neveztethetjük, ha a
terime szerinti szénkihozatal a lombfánál 45-50%, a fenyőfánál pedig
55-60%-nyi. Suly szerint adnak a lombfák legjobb esetben 20-22%-ot, a fenyőfák
pedig 23-26%-ot.
Forrás: Pallas Nagylexikon