Faültetés

a gyümölcs- és diszfáknak, valamint cserjéknek rendszerint állandó helyükre való ültetése. A helyes ültetés nagy befolyással lévén a fák további fejlődésére és gyümölcsöztetésére, kiváló gondot kell fordítani arra, hogy az a különböző fanemeknek megfelelő legyen. A fiatal fákat kiemelvén előbbi helyükről, első dolog az, hogy gyökérzetüket, amennyiben azokat azonnal elületetik, kellően megtisztítsák, vagyis a szivógyökereket nélkülöző hosszu gyökereket megkurtítsák, minek következtében több hajszálgyökeret fejlesztenek; a megsérült, rothadt vagy egyébként elhalt részeket levágják s a sebeket könnyebb és gyorsabb behegedés végett simára metszik. Azután a koronát hozzák rendbe olyképen, hogy az egy évesnél idősebb hajtásokat a korona alakjának figyelembe vételével hosszabbra vagy rövidebbre visszavágják, a szerint amint dusabb vagy szegényebb gyökérzetü fával van dolguk. Az ily módon ültetésre elkészített fát következőképen ültetik el: A már jó előre kiásott, a csontár gyümölcsüek számára 1 méter mély s ugyanolyan széles, a többi gyümölcsfák számára 1¹/₂ méter mély és széles gödrök fenekére annyi lehetőleg jóminőségü porhanyó földet hánynak, hogy a fa reá állíttatván, valamivel magasabban álljon a gödörben, mint előbbi helyén, s a süppedés következtében ne kerüljön mélyebben a földbe, mint amilyen mélyen ideiglenes helyén állt. A már előre bevert s a fa koronájáig érő karó mellé a gödörbe állított fa gyökerét rendesen szétrakják, hogy minden irányban terjeszkedjenek. Végül a gödör szélén levő jobb földet a gyökerekere hányják, ugy hogy a gyökerek közeit teljesen kitöltse s a gyökerek közt üregek ne maradjanak. Igen célszerü, különösen sovány és nagyon laza talajban a fák beiszapolása, mi abból áll, hogy a gödörbe állított fa gyökerére iszapot hordanak, vagy ahol ez rendelkezésre nem áll, a földdel betakart gyökérzetet vizzel vagy hig trágyalével megöntözik. Másrészt azzal is előmozdíthatják az ujonnan elültetett fák begyökerezését, ha gyökérzetüket ültetés előtt agyagból és marhaganajból való habarékba mártják. Miután a gödröt teljesen behányták s a fát kifogástalan egyenes állásba igazították a karó mellé, a földet kissé letapossák s végül a törzs körül a korona kerületének megfelelő tányért csinálnak, amely az esővizet felfogja s a gyökerekhez juttatja. Végül a fát, hogy a süppedést meg ne akadályozzák, ugy kötik a karóhoz, hogy a fa az alatta levő föld süppedését követhesse. Ez a közönséges F. Ezenkivül a viszonyokhoz képest a gomosés zsombos ültetést is alkalmazzák. A gomos ültetés csak annyiban különbözik a közönséges ültetéstől, hogy a fát gyökereinek kimélése végett gomostól, vagyis ugy ugy veszik ki a földből, hogy a gyökérzeten földgomoly (lapda) marad. Rendesen a nehézkesen megerdő fákat szokták igy ültetni.

Zsombos ültetést nehéz, kötött, vizenyős, lápos, általában olyan helyeken szoktak alkalmazni, ahol a fa állandó nedvesség miatt kellően nem fejlődhetik. Ilyen helyeken nagyon sekély gödröket ásnak s ezek közepén jó földből u. n. zsombot csinálván, erre helyezik a fát, ugy hogy gyökerei közel a földszintél vannak, a azért az igy ültetett fákat annál jobban kell a karóhoz kötni, hogy a szél a fákat ki ne döntse. Az, hogy a fákat milyen mélyen ültessük, a talaj és éghajlati viszonyoktól függ; általános szabály az, hogy fáinkat állandó helyükre is olyan mélyen ültessük, amilyen mélyen előbbi helyükön álltak; melegebb vidékeken, azaz lejtős helyeken mélyebben, hidegebb, északibb lejtőkön, valamint kötöttebb, televényes helyeken valamivel sekélyebben ültethetjük. Az ültetés idejére nézve a vélemények még mindig eltérők; annak, akik az őszi ültetést tartják jobbnak, mások szerint a tavaszi célszerübb. Fákat általában októbertől áprilisig ültethetünk, ha a föld nem nagyon sáros, vagy nem fagyos. Nagyon későb tavaszszal fát ültetni azonban kevésbbé célszerü, mint ősszel. Rendkivüli esetekben nyáron is ültethetünk fákat, csakhogy ezt a fák megsinylik.

Forrás: Pallas Nagylexikon