Faunus
Picus (Mars) fia, Saturnus unokája, a mitoszokat történelmi
eseményeknek magyarázni szerető irók szerint laurentumi király, épp ugy mint
Mars (Picus) és Saturnus (Stercutius) s mint ilyen vallási intézményekkel
gazdagította országát s alattvalóit földmüvelésre és baromtenyésztésre oktatta.
Ősrégi istenség, tulajdonkép a kerületnek, a városnak és államelőző kulturának
képviselője, mindenekelőtt azonban a mezei élet különféle foglalkozásainak, a
földmüvelésnek, vadászatnak és különösen a baromtenyésztésnek istene. Ő
oltalmazza a nyájat s ügyel szaporodására, ezért specialis neve Inuus, de
kétes, hogy Lupercus neve állatvédőnek mondja-e, Faunus neve (faveo-tól)
egyjelentésü Euandros-szal, mint a határ jóságos védőjét jelzi. miként a vele
rokon Mars és Silvanus jóslás adományával bir; ily minőségben Fatuus vagy
Fatuclus névvel jóslatait álomban, vagy rémes hangokban adja, igy a rómaiaknak
hangjával szokta megjelenteni a győzelmet. Kárörvendő erdei szellem, állatot s
embert ijeszteget, nevezetesen éjjel megnyom s ezért Incubus a neve. Női
pendantja Faune, kit Fatua, Maia és Bona Dea névvel is jelölnek. F.-nak ősrégi
kultusza volt, melyet első szentélyével, a palatinusi Lupercallal együtt,
állítólag Euandros alapított. A Lupercalban képe is volt; itt tartották febr.
15. a lupercalia ünnepet, melynek szokásai pásztor-község primitiv engesztelő
ünnepére mutatnak. Kecskebőrrel övedzett papok (luperci) körülfutották a
platinusi régi várost s e közben a nőkre termékenység emelése végett az
áldozati bakokból hasított szijjakkal rávagdostak, majd a véres áldozó-késsel
két ifjunak homlokát megérinték s tejbe mártott gyapjuval mindjárt meg is
törölték, mire az ifjaknak hangosan fel kellett kacagniok. 194. készült el egy
másik temploma a Tiberis szigetén, melynek alapító-ünnepét febr. 13-án ülték;
egyép ünnepei nem voltak államiak. Papjai a lupercusok, kiknek két s Jul.
Caesar tiszteletére egy ideig három collegiumuk volt: Lup Fabiani, Cuinctiales
és Julii. A római költők, különösen a köztársaság utolsó százada s körülbelül
Lucretius óta görög behatások alatt lassanként lényegében s külalakjában
majdnem teljesen azonosították F.-t Pán-nal. F.-okról is beszélnek a szatiroknak
megfelelőleg (F.-okat egyébként Ennius is említ, de nem mint szatirokat).
Emiatt a tudósok F. képét is Pan- v. szatiralakban vélték feltalálni; de
ujabban találtak egy tipust, mely a lupercalbeli kép leirásának s F. lényének
teljesen megfelel (két bronz-szobrocska). E szerint az istenség vaskos alak,
Jupiterszerü fővel, melyek koszoru v. korona van szalaggal diszítve, felső
testét kecskebőr takarja, jobbjában ivótülköt, baljában bőség-szarut tart.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|