Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Favázas fal... ----

Magyar Magyar Német Német
Favázas fal... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Favázas fal

olyan fal, melynek szerkezeti, tényleg a terhet hordó alkotórésze a fából készült váz (faváz) és melynek közei aztán másnemü anyaggal, téglával, vályoggal, deszkával stb. vannak kitöltve. A F.-ak lehetnek külsők és belsők; a belsők ismét lehetnek egymás fölé épített és szabadon függő avagy feszített F.-ak. A falakat alkotó faváz többnyire puhafából összeácsolt vizszintes, függőleges és ferde gerendákból áll és egyes szerkezeti alkotórészei a következők :

A küszöbgerenda (a), mely a falak nyomását egyenletesen viszi át az alapzatra. Hogy a rothadástól minél inkább megóvhassuk, jó, ha a föld szinétől 50-60 cméter magasságban helyezzük az alapfalra és a közvetetlenül alatta fekvő téglasort még egy, aszfaltból v. kátránylemezekből készült «elszigetelő réteg»-gel választjuk el a többi falazattól. A küszöbgerenda magassága 13-20, szélessége 15-24 centiméter. A szárfák, sasfák, bálványok v. oszlopok (z, e és f) azok a függőlegesen álló gerendák, melyek az épület sarkait, ajtók és ablakok széleit alkotják, v. ott helyeztetnek el, ahol két F. egymással találkozik. Ezen sorrendben vannak tehát sarokszárfák (e), ajtó- vagy ablakszárfák (f), kötőszárfák (két F. keresztezésénél) és közbenső szárfák (z), melyek nem falkeresztezésekben vannak, hanem csak a teherbiróság emelésére v. szépségi okokból osztatnak be az ajtó- és ablakszárfák közé. A szárfák a küszöb- és koszorufához csapokkal vannak erősítve, quadratikusak, 14-16 centim. erősek és egymástól legfölebb 2-2,50 méter távolságban helyeztetnek el. A hevederek vizszintes gerendák, melyek a falat kisebb táblákra osztják [egymás fölött legfölebb 2-2,50 m. távolban (r)] vagy pedig mint az ajtók és ablakok szemöldökfái (c) és könyökfái (b) szerepelnek. A ducgerendák a F.-nak eltolódását vannak hivatva megakadályozni és azért első sorban a F. szélső sarkainak tábláiban alkalmaztatnak, legtöbbnyire mint kettős ducgerendák vagy Andráskeresztek (k), a közbenső táblákban pedig egyszerüen (s). A szárfákat, ducokat és hevedereket egymás között csapokkal v. beeresztéssel kötik össze. Emeletes F.-aknál a koszorufára róják rá a födémtartó gerendákat (o), ezekre a felső küszöbfát (a1), mely ismét az emelet favázát hordja. Nálunk a F.-akat legtöbbnyire téglával falazzák ki (az u. n. kéménykötésben); kivül a faszerkezet és a nyers téglafal látható, belül azonban mindkettő be lesz vakolva, miután a fa-alkotórészek benádaztattak volna. Hogy a falazat a szárfákba jobban befogódzhassék, a szárfákat a fallal érintkező oldalakon v. ékalakuan vésik be, amikor a megfaragott téglák kiálló részei a mélyedésbe benyulnak, vagy pedig reájuk egy háromszögletü lécet szögeznek, mely a faragott téglák mélyedésébe illik. Vannak tőzeggel vagy agyaggal kitöltött F.-ak is, melyeknek szerkezete egyszerü, vagy rövid hevederekkel összekötött kettős favázból áll; a favázat kivül és belül bedeszkázzák és a belső közt tőzeggel, agyaggal, mohával, fürészporral stb. töltik ki.

Kettős faváz esetén a falvastagság 30-50 centim. között váltakozik. Emeletes F.-aknál a felső emeletsorok kiszökellhetnek, mely körülményt a normann és északnémet építészet szép árnyékhatások elérésére ügyesen kihasználta.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is