Durva, vasoxidos agyagból készített, likacsos agyagáru,
melyet könnyen olvadó, átlátszó ólommázzal vonnak be (főzőedények, tálak,
korsók), de mázatlanul is használják, p. a virágcserepet, kantát stb. A
fazekas-agyag lehet közönséges, vasoxidos, meszes agyag, mely rendszerint
képlékeny, és melyen a máz igen jól tart; de ez az agyag nem tüzálló és a
belőle készített edények főzésre nem alkalmasak, miért belőle csak korsókat,
tálakat stb. készítenek, ezért a magyar fazekas tálföldnek is mondja. A
fözőedényeket pedig mészmentes, vasoxidos, de még jobban tüzálló agyagból
készítik, mely finom homokot is tartalmaz. A kövér agyahoz szükség szerint még
homokot kevernek, vagy gyakran a kövérebb agyagot homokos, sovány agyaggal
keverik össze. A fazekas az agyagot vagy csak beáztatja és tiporja, ha pedig
kavicsos, meg is szüri. Az agyagot ekkor sok vizzel felhigítja, és miután a
kavics és a durva homok leülepedett, az iszapos folyadékot téglákkal kirakott
gödörbe bocsátja, hol a felesleges viz a földbe szivárog és részben elpárolog.
Az edények a megsürüsödött gyurható agyag-keverékből szabad kézzel a
fazekaskorongon készülnek (lásd Fazekaskorong). A száraz tárgyakat égetik és
azután a máziszappal leöntik, mely alkalomkor a likacsos cserép a vizet
felszivja és a benne feliszapolt mázanyag egyformán rakódik le az edény
felületén. A mázolt edényeket másodszor rakják a kemencébe és addig égetik, mig
a máz fényesen meg nem olvad.
A fazekaskemence rendszerint hosszukás kamrából
áll , melybe az árut elhelyezik. A tüzhely, a áttört fal, mely
szétoszlatja a lángot. A kémény alatti ajtónál berakják az árut. Az erdélyi
fazekasok az ugynevezett katlant használják, ez köralaku fal, melybe az
edényeket kupszerüen rakják be és cseréppel befödik. A közönséges fazekasmáz 1
sr. quarc- és 2-3 sr. ólomglétből készül, mely anyagokat a mázörlőn vizzel
finomra őrlik. Keményebb mázhoz esetleg kevés agyagot és krétát is tesznek. A
puha fazekasmáz nem áll ellent az erősebb savaknak,s mivel előfordulhat, hogy
az ecetes eledelek ólmot oldanak a mázból, ólommentes mázakat is készítettek,
de ezeket mindeddig általánosan nem alkalmazzák. Oly F.-t, melyből 4%-os
ecetsav főzéskor ólmot old fel, a forgalomba hozni tilos. Szines fazekasmázt
nyernek, ha a fehér mázhoz szmáltot (kék), rézoxidot (zöld), antimón-kéneget
(sárga), vasoxidot (sárgásbarna-vörös), barna-követ (barna) stb. kevernek. A
F.-t vagy többféle szines mázzal v. engobbal (l. o.) festik v. diszítik. A
szines mázakkal készít a fazekas márványos edényeket akképen, hogy egyszerre
többféle szines mázt önt az edényre és ezeket egymásba hagyja folyni, vagy
ráfestheti a szines mázakat a festőkannával, v. pedig ecsettel. Utóbbi esetben
a körvonalakat gyakran be is karcolják, p. az erdélyi fazekasok. Mivel a
fazekasáru rendszerint durva és sárga-vörös szinü, a finomabb edényeket
engobokkal vonják be (l. Engobe). Az engobe finomabb, fehér vagy szines
agyagkeverék, mellyel a fazekas a nyers, megszikkadt edényeket leönti és égetés
után csak mázolja. Ha két vagy több féle engobot öntenek a cserépre, márványos
vagy pettyes edényeket nyernek. Az angobbal bevont tárgyakba a diszítményt be
is karcolhatják v. bevéshetik (znaimi edény, erdélyi sgraffitós edény). A
bekarcolt rajzokkal ellátott edényre még szines engobokkal festhetnek, akképen,
hogy a karcolás által körvonalozott rekeszeket szines engobokkal kitöltik
(svájci majolika). Durvább diszítményeket a festőkannával készítenek. A
festőkanna egy kis agyagedény, melynek kifolyó csövébe tollszárat tesznek. A
megfestendő edényt a korongra helyezve forgatják és ez alatt a kannából a
festékiszapot rá hagyják folyni. Ilyképen a fazekas sávos diszítményeket állíthat
elő; többszinü sávot egymás mellé rakhat, vagy ha a kannát mozgatja, hullámos
sávokat is rajzolhat. L. Magyar fazekasáruk.
Forrás: Pallas Nagylexikon