Fedélcserép
Főkelléke, hogy a fagynak ellentálljon, könnyü legyen és
amellett mégis oly erős, hogy a tetőn járni lehessen. A F.-et jobb minőségü
mészmentes téglaagyagból készítik, melyet rendszerint iszapolni is szoktak. A
leginkább alkalmazott cserepet kézimunkával készítik.
Az agyagot a fából készített mintába nyomják, a feleslegest
levágják és lesimítják, ezután pedig homokkal behintett deszkára teszik, ahol
megszárad. A száraz F.-et rendszerint a téglákkal együtt égetik, ugy hogy a
kemence alsó részében a vastag téglákat, felette a vékony cserepeket helyezik
el. A F.-et gépekkel is gyártják. A téglagéphez hasonló gépből kisajtolnak egy
agyaglepényt, melynek közepén az orrnak megfelelő borda van. A lepényt a
cserépnek megfelelő deszkamintára helyezik, a minta szerint körülvágják és a
bordából is annyit levágnak, hogy csak az orr maradjon meg. Jobb szerkezetü
gépek a borda levágását önműködőleg végezik. A Diesemer-féle gép négy bordás
lemezt egyszerre sajtol ki, és a bordákat egyuttal le is vágja. A négy cserép
együtt marad szárítás és égetés alatt és csak ezután feszítik szét a csak
gyöngén összetartó cserepeket és a felesleges bordákat. Ennek a gépnek az az
előnye, hogy minden műveletet egyszerre négy cseréppel végzi a munkás, négy
cserép csak egy szárítódeszkát vesz igénybe és az egymásra fektetett cserepek
elgörbülés nélkül egyformábban száradnak ki. A F.-eket némelykor szines
fazekasmázakkal is bevonják, vagy szürkésfeketére festik akképen, hogy a
kemencébe, miután a cserép ki van égetve, nedves szalmát, v. erősen kormozó
szurkot tesznek és minden nyilását betapasztják. Ilyenkor a korom a cserép
likacsaiban lerakódik. L. még Cserépfödél.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|