Fedélhajlás
v. fedéllejtő, a fedélsikoknak esése, vagyis azon szög,
melyet a fedélsik az ereszvonalon át fektetett vizszintes sikkal képez. A F.-t
első sorban a klimatikus viszonyok határozzák meg, csapadékban dúsabb vidékeken
az meredekebb mint a száraz éghajlat alatt; függ azonban a F. az épület
stilusától is (l. Fedél), különösen pedig magától a fedőanyagtól, mellyel a
tető borítva van. Ez utóbbit véve alapul, a F. minimumát a kizárólag használt
héjazatok számára következőleg állapítjuk meg: szalma- és nádfödésnél 50° -45°
szög, vagy a fedélgerinc magassága egyenlő az épületmélység 3/5
- 1/2-ével; egyszerü cserépfedésnél 22° -45°, vagy a
tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/5 - 1/2-ével;
kettős cserépfedésnél 37° -33°, vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 2/8
- 1/3-ával (cserépfedésnél leginkább 1/3
tetőmagasságot használunk); palafödésnél 26° -45°, vagy a teli magasság egyenlő
az épületmélység 1/4 - 1/2-ével;
kátránylemez-fedésnél 14° -11°, vagy a tetőmagasság = az épületmélység 1/8
- 1/10-ével; bádogfedésnél 9° 50" vagy a tetőmagasság
egyenlő az épületmélység 1/12-ével; facement-fedésnél 7°
50", vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/16-ával;
aszfaltfedésnél 4° 50", vagy a tetőmagasság egyenlő az épületmélység 1/24-ével.
A F. választásánál figyelembe vesszük azt is, hogy könnyen gyuladó fedélhéjnak
erősebb lejtést adjunk, mint az ugynevezett tüzállónak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|