Fedélhéj

az épület fedelét kivülről borító szerkezet, mely a fedélszéken nyugszik és mely az épület eső, hó és az időjárás egyéb befolyásai ellen védi. A F. határozza meg egyéb tekintetek mellett (l. Fedél, Fedélhajlás) a fedésíkok lejtőjét. Két részből áll: a tulajdonképeni fedőanyagból (cserép, pala, bádog stb.) és abból, amihez a fedőanyag közvetlenül erősítve van (deszkázás, lécezés). A jó F.-at általában azt jellemzi, hogy: lehetőleg csekély a súlya, a viharnak jól ellenáll, a vizet át nem bocsátja, tüzálló, tartós, lehetőle kevés javítást igényel. A F.-ak egymástól különböző két csoportra oszthatók: a) a tüzállókra, melyek a tüzet (a kivülről csapkodó lángokat vagy hulló szikrákat) huzamosabb ideig kibirják anélkül, hogy elégnének vagy lepattognának; b) a gyuladékonyokra, melyek a tüz közvetlen hatása alatt gyorsan meggyuladnak és elégnek. A tüzálló F.-ak állhatnak ismét a) természetes anyagból: 1. palafedél. 2. kőlemezfedél; b) mesterségesen készített fedőanyagból: 1. cserépfedél, 2. kátránylemez-fedél, 3. fémfedél. 4. facement-fedél. 5. gyepfedél és asztalfedél. A gyulékony F.-ak a szalma- és nádfedél, a zsindely- és deszkás fedelek. Mind eme F.-nemeket l. az illető elnevezések alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon