Fedélszerkezet

Vagy fedélszék , a fedélhéjat (l. o.) alátámasztó szerkezet, melynek alkotása a fedélhéj minemüségétől, a tető külső alakjától, az alapidom méreteiről, az alátámasztás v. felfüggesztés módjától stb. függ. A F. anyaga állhat: I. egészen fából, melyben a vas csak másodrendü összekötő, összefoglaló (mint szög, kapocs, csavar stb.) szerepet játszik; II. Fából és vasból, melyben a fa és a vas is mint szerkezeti alkatrész lép föl; III. egészen vasból, még pedig kovácsolt vagy öntött vasból (mostanság tulnyomóan kovácsolt vasból). A Fa- és a vas-F.-ek ugy alakra mint szerkezetre nézve lényegesen különböznek egymástól, mig a fából és vasból készült F.-ek inkább azon szerkezeti módhoz simulnak, mely a bennök tulnyomóan jelenlévő anyagnak megfelel. Valamennyi F.-et általában beoszthatjuk: 1. gerendasoron ülő F.-ekre, amelyeknek szaruzata a padlás-gerenda sorára támaszkodik; 2. sülyesztett gerendasoros vagy az u. n. térdfalas F.-ekre és 3. üresalju F.-ekre, melyeknek egyáltalában nincs gerendasoruk .

Fa-fedélszerkezetek.

A) Gerendasoron ülő fa-F., két nagy csoportra osztatnak: A torokgerendás F.-re és a szelemenes F.-re. A torokgerendás szerkezetek azok, melyekben minden szarufapár a szaruk síkjában fekvő viszszines gerendával - a torokgerendával - lesz megtámasztva, mig a szelemenes szerkezetekben a szarukat azoknak sikjára merőlegesen fektetett viszszintes mestergerenda - a szelemen - támasztja közvetlenül alá. A torokgerendás F.-ek a következők: 1. Az üres födélszék. Csak csekély mélységü épületeken fordul elő. Áll az egymástól 1 m. távolságban fekvő kötőgerendákból és az azokba beeresztett, fölül egymásnak ollós csappal támaszkodó szarukból; a szaruknak vizszintes irányban való mozgását az u. n. viharkötők akadályozzák meg. Ha a kötőgerenda nem egyszersmind főgerenda, akkor az 4-5 m.-nyi közökben kiváltható, mely esetben az üres szaruk (l. o.), a váltókba erősített avató gerendákon nyugosznak (lásd . Ha a szarufák 3,50-5,00 méternél hosszabbak, akkor azokat meg kell támasztanunk s igy kapjuk: 2. a torokgerendás födélszéket ; ajánlatos, hogy a torokgerendát 4 m.-nél hosszabbra ne vegyük. Ha a torokgerenda hosszabb lesz, ugy azt mestergerendával és oszlopokkal kell megtámasztanunk, igy támad: 3. az egyszerüen álló torokgerendás F., melyben a minden szarufapárban meglévő torokgerendát a mestergerenda, ezt pedig 4-5 m.-nyi közökben egy oszop támasztja alá. Viharkötők itt már fölöslegesek, mert elgé szilárd hosszkötést ad a mestergerenda. Ha az épület falainak egymástóli távolsága még növekszik és a szaruk is hosszabbodnak, ugy 4. a kettősen álló torokgerendás F.-et szerkesztjük, melyben a torokgerendát a két végén támasztja meg egy-egy mestergerenda és ezeket viszont az oszlopok.

Széles fedeleknél a torokgerendát még ducokkal is megtámasztjuk, és a szarufapárba fölül egy kisebb torokgerendát - kakasülőt - helyezünk . A padlástérnek jobb kihasználása és a kötőgerenda tehermentesítése céljából néha az 5. dült fedélszéket is szerkesztjük, mely azonban igen sok anyagot emésztvén föl, nálunk ritkán jön alkalmazásba. A dült F. torokgerendáját egy feszítő borna támasztja alá, melyet viszont a dült székoszlopok és hónaljfák gyámolítanak. A két mestergerenda ezen szerkezetben már a szelemen szerepét viszi.

A szelemenes szerkezetek álló- és dült széküek lehetnek és általában célszerübbek a torokgerendás szerkezeteknél. Rendesen öblösebb padlásteret adnak és kevesebb fa-anyagot igényelnek; ereszes födeleknél pedig majdnem nélkülözhetlenek. Legegyszerübb 1. az egyszerüen álló szelemenszék egy gerincszelemennel és az azt 4-4,50 m.-nyi közökben alátámasztó oszloppal. Célszerübb 2. a kettősen álló szelemenszék , ebben a szarukat a közbenső szelemenek és ezeket a székoszlopok támasztják alá. Közvetlenül a szelemenek alatt a székoszlopokat és szarufákat egyszerü, vagy kettős fogó köti össze, mely nem mint a torokgerenda összenyomásra, hanem huzásra van igénybe véve. Alul talpszelemenek vannak s a kösszkötést hónaljfák biztosítják; 3. A dült székü szelemenes F.-ben a gerincszelement dült székoszlopok fogják közbe, melyek szükség esetén közbenső szelement is hordhatnak; 4. A feszítő bornás dült szelemenszék a feszítő szerkezet elvei szerint készül; a szelemenek feszítő bornán nyugosznak, melyet a feszítő ducok és hónaljfák támasztanak meg. A szelemenes fedélszékeket igen könnyen lehet függesztő szerkezetekkel kapcsolatba hozni; példa reá az egyszerü és a kettős függesztő szerkezettel kapcsolatos szelemenes F.

B) Sülyesztett gerendasoros fedélszerkezetek. Nagyobb méretű főpárkányok kiképezhetése miatt, vagy a célból, hogy öblösebb padlásteret nyerjünk, sokszor az épület homlokfalát az utolsó emeletsor födéménél jóval magasabbra emeljük. Igy támad a födém fölött a homlokfal megnyujtásában a szék vagy térd-fal, és a padlás gerendasora, mely minthogy magával a szarusorral semmiképen sem függ össze, ugy tünik fök, mintha le volna sülyesztve. Minthogy a térdfalon fekvő szarusor vizszintes és ferde irányban erősen nyom, szerkezetéhez legtöbbnyire szelemenes fedélszékeket alkalmazunk, melyeknek fogója igen alkalmas arra, hogy ezen nyomásnak egy részét ellensulyozza. A tető sikjának aljában fenmaradó nyomást egy duccal és egy rövidebb kettős fogóval paralizáljuk, a kettős fogó a ducot a homlokfalnak támasztott függőleges székfalhoz kötvén. 0,70-0,80 méternél nagyobb székfalakat magas székfalas, ennél kisebbeket alacsony székfalas F.-nek hivják. Valamennyi szelemenes szerkezetet alkalmazhatjuk a térdfalas fedélszékeknél; egy kettősen álló sülyesztett gerendasoros szelemenszéket a 16. ábrában mutatunk be. A Mansard-, az íves-, a fürészfödelek stb. szerkezetét l. az illető szavak alatt.

C) Üresalju fedélszerkezetek v. az u. n. csarnoktetők. Nagyobb szélességü helyiségek; műhelyek, szinek, áru- és kiállítási csarnokok, torna- és dalcsarnokok, pályaház-helyiségek stb. fölé alkalmaztatnak. Vizszintes födémük nincs (lásd 3. ábra), azt rendesen ma a fedélsík helyettesíti. A tetőn igen gyakran fölülvilágítók vannak alkalmazva. Szerkezetre nézve megkülönböztetünk 1. teljesen szabadon függő csarnoktetőket és 2. részlegesen oszlopok által megtámasztott csarnoktetőket. A teljesen szabadon függő csarnoktetők, ha átnyuló kötőgerendával birhatnak, akkor rendesen egyszerü, vagy többszörös (kettős, hármas stb.) függesztő szerkezetből állanak; ha átnyuló kötőgerendájok nincs, akkor függesztő és feszítő szerkezetek kombinációiból vannak megszerkesztve (l. Függesztő szerkezet). Gazdasági épületeknek fedélszerkezeti módját (mint üresalju fedélszéket) l. a 17. ábrában, mely egy csűr keresztmetszetét mutatja. A részlegesen alátámasztott csarnoktető egy példáját a 18. ábrában láthatjuk. Miután a csarnoktetőknél igen gyakran a belső csinra, kellemes, könnyü hatás elérésére kell törekednünk, mely pedig a tisztán fából álló szerkezeteknél a nehéz gerendák, ducok stb. miatt sokszor igen meg van nehezítve, a csarnoktetők adták az első impulzust arra, hogy bennök bizonyos fa-alkatrészeket vassal cseréljünk ki és igy megszerkesszük a fából és vasból álló fedélsszékeket.

A templomtetők szintén szélesebb és különösen magasabb nyeregtetők, melyek a csarnoktetőktől főleg abban különböznek, hogy meredekebb fedéllapokkal birnak, és hogy nem üres alju tetők, mert a fedélszék alatt rendesen boltozat v. azt helyettesítő fa-fedém szokott lenni. A templomtetőket a középkorban rendesen torokgerendás szerkezetekből szokták készíteni, de ezek temérdek fát emésztvén föl, ujabban inkább a függő szerkezetekkel kapcsolatos szelemenes fedélszékekkel helyettesítjük. A toronyfedeleket l. e szó alatt.

Fa-vas fedélszerkezetek.