Fedélzeti terhek
(ném. Deckladungen, olasz, carico di coperta, ang.
deck-loads), kereskedelmi hajókon a hajók felső fedélzetén, tehát ugyszólván a
szabad ég alatt elhelyezett rakományok, melyek minőségüknél fogva az idő
viszontagságaival dacolhatnak, vagy veszélyes tulajdonságuknál fogva folyton
figyelemmel kisérendők és szükség esetében a vizbe dobhatók, végre oly szállítmányok
is, melyek nagyságuk miatt a hajóürben nehezen vagy épenséggel nem
raktározhatók, mint p. hosszu szálfák stb. A F.-et rendszerint csak a hajónak
teljes elmerülése esetére lehet biztosítani, amennyiben azokat szükség esetében
a hajótehernek könnyítése, v. tüzveszély pillanatában gyulékony természetük
miatt egyszerüen a vizbe dobják, sőt a hajó teljes tönkrementése esetében is
mentve marad a biztosító társaság minden kárpótlási kötelezettségtől, ha
bebizonyul az, hogy a F. a hajó tönkremenése előtt dobattak a vizbe.
Átnedvesedésből eredő károk ellen a F. általában nem biztosithatók. A nálunk
érvényes 1774. évi Editto politico di navigazione mercantile 36. §-a szerint a
F. rakományolása az árufeladónak beleegyezése nélkül kártérítési felelősség
terhe alatt tilos. Francia- és Olaszországban a kis part-hajózásnál szabad.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|