Federáció

(lat.) a. m. szövetség, szövetkezés; különösen pedig értjük alatta az államok szövetségeit, melyek egymástól bármennyire különbözzenek is, a kitüzött célokra, organizációra, természetre nézve: nagyban-egészben két főkategoriára oszthatók. A F. ugyanis történhetik akkép, hogy a szövetkező államok uj állami életre egyesülnek, vagyis uj államot emelnek maguk fölé souverain hatalommal. Ennek a szövetkező felek csak részei s igy vele szemben alárendeltek, ámbár belső életükre széleskörül önálással és különállással birhatnak a törvényhozásban, a kormányzásban, ugy hogy ez is az állami élet jellemvonásait tünteti föl. Az egész viszony inkább a belső államjog szabályain nyugszik és nevezzük F.-nek vagy szövetséges államnak (l. o.). De történhetik a szövetkezés ugy is, hogy a szövetkező felek megtartják souverainitásukat; a szövetségben nem emelnek maguk fölé uj államot, hanem inkább társasági viszonyba lépnek, amely nemzetközi jellegü. Az ilyen szövetkezés lehet ideiglenes, egyes esetekre vonatkozó, és külön organizáció nélkül. Ezek a közönséges szövetkezések, az allience-ok. De lehetnek állandóak is, állandó érdekeknek közös és maradandó intézményekkel megvalósítása. Ezek a konfederációk, v. államszövetségek (l. o.). A legujabb közjogi irodalom sok buzgalommal foglalkozott a F. megmagyarázásával és kategorizálásával. Tagadhatatlanul sokat is tisztázott, de anélkül, hogy eddig teljes egyetértésre jutott volna.

Forrás: Pallas Nagylexikon