Fedett ötödök

A többszólamu zenében egyenes mozgásban nemcsak a tiszta ötödközök egymásutánja van tiltva, hanem az u. n. F.-é is. Az előbbieket könnye fel lehet ismerni, mig az utóbbiak sokszor éles szemet igényelnek, kivált polifonikus tételekben. A gyakorlati példa mindjárt világosabban megmutatja a kettő közötti különbséget: Tiszta ötödmenetek: kétszólamulag

többszólamulag:

Fedett ötödmenetek. kétszólamulag:

Ha e két példában az alhangok közti ürt a skála fokozatos zöngéivel betöltjük, a fedett ötödök azonnal feltünőkké válnak, u. m.:

Hogy miért vannak e menetek tiltva, annak oka még máig sincsen határozottan eldöntve. Sőt ellene szól a korábbi századok gyakorlata s izlése, mert tudjuk, hogy ugy a régi görögöknél mint későbben, a keresztény zenénél sok századon keresztül nem hogy tiltva lett volna, hanem az ének és zene szólmai csak tiszta negyed-, ötöd- és nyolcadközökben tették meg az egyenes mozgásokat. E tilalom megállapítása a harmonia fokozatos kifejlődésével, a hangzatok megfordításainak törvényesítésével s főleg a széthangzó hangzatok feloldási szabályainak meghatározásával esik össze, melyet egy pár századdal ezelőtt a diatoniko-kromatikus zenerendszer elfogadása jelez, mely szerint kellemetlen, izléstelen harmoniai hatást okoz az olyan törzshangzatok egyenes mozgásu egybekötése, hol az alapzöngék alsó v. felső nagy, vagy kis másodlépést tesznek, mint a c-cis, c-d vagy c-h, c-bé stb. A jó hangzás, a tisztultabb izlés mindenesetre a legfőbb szerepet játszta és játsza manapság is e tilalommal szemben. Az ujabb zeneiskola azonban, mint sok másban, ugy e tekintetben is nagy szabadságokat enged magának s kivált a fedett ötöd- és nyolcadmenetekkel való harmoniai összekötéseket széltében használja s az erre vonatkozó pedánsabb szabályok alul magát minden nagyobb skrupulus nélkül szokta emancipálni.

Forrás: Pallas Nagylexikon