Fegyverszünet

lehet csak ideiglenes és helyi, v. hosszabb ideig tartó s általános. Amaz a hadvezérek egyezkedésének képezi tárgyát, a csapatok annak tartama alatt minden ellenségeskedéstől tartózkodni kötelesek. Ily F.-nek helye van p. az elesett vitézek eltemetése, istentisztelet tartása v. a további békekötési tárgyalások folytatása érdekében. Az általános F. (treve) a legfelsőbb államhatalom jóváhagyását igényli. Megkötésével diplomáciai képviselő vagy hadvezér is megbizható. Az ideiglenes F. (Waffenruhe) lényegileg katonai intézkedés; az általános F. (Waffenstillstand) államcselekmény. Amaz csak az illető területen s az ott levő csapatokra érvényes, emez mindkét hadifélre hatályos. A parancsnokoknak kötelessége a F.-ről az összes csapatokat haladéktalanul értesíteni, hogy igy az ellenségeskedés beszüntettessék. Ha valamely csapat azért folytatja az ellenségeskedést, mert a F.-ről hitelt érdemlő tudomása nincs, ez nem képezi a F.-nek megsértését. A fegyverszünet tartama alatt mindenik hadifél az általa elfoglalt területen mindarra jogosítva van, amit béke idején tehetne, a hadvezetésre vonatkozó oly cselekményeknek kivételével, amelyeket az ellenség, ha a harc folyna, megakadályozni magát indíttatva érezné. Minden támadásjellegü cselekedet szünetel. Ide tartozik az ellenséges területen való előnyomulás is. Nehezebb a kérdés a tisztán védelmi jelleggel biró intézkedéseknél. Ezeknél a fenn kiemelt szempont irányadó. Igy például nem szabad a F.-et előnyösebb állásfoglalásra, az ostrom alatt álló erődítvénynek emelésére, az erődítvénynek friss csapatokkal ellátására fordítani. Mert az ellenfél az ellenségeskedés tartama alatt mindezt megakadályozná, legalább akadályozni megkisérlené, s az akadályozásban őt épp a F. gátolja. A F. ily intézkedések megengedhetősége mellett előnyben részesítené az egyik felet a másik fölött s megenegedettekké tenne oly intézkedéseket, melyek a háboru további folyamára döntők lehetnek, ez pedig ellenkezik a F. természetével, melynek lényege az, hogy mindkét fél pihenjen és nyugodjék. Ellenben meg van engedve p. csapatoknak gyüjtése a háboru szinhelyétől távol eső helyeken, mert ezt a távol levő ellenség különben sem akadályozhatná meg. Az összeütközések kikerülése érdekében a két tábor között semlegességi területet szokás meghatározni, melyet a felek megszállva tartanak, s amelyre lépni tilos. A polgári lakosságnak forgalmi és közlekedési szabadsága a F. tartama alatt a kölcsönös megállapodásoktól függ. A F.-nek meghosszabbítás nélküli lejártával az ellenségeskedések külön felmondás nélkül vehetik ujra kezdetöket. A F.-nek megsértése esetében a másik fél a F.-hez nincs kötve, s az ellenségeskedést nyomban megujíthatja. A F. természetéből folyó ez a szabály természetesen visszaélésekre adhat alkalmat, amennyiben a támadni óhajtó fél a F.-nek a másik fél által állítólag történt megsértésének ürügye alatt kezdi a támadást. A közvélemény előtt ily esetekben a jóhiszem (bona fides) irányadó. A F.-nek oly harmadik magánszemély által történt megsértése, aki nem az állam, vagy a hadvezér megbizásából vagy egyetértésével jár el, nem ad jogot az ellenségeskedés megujítására, hanem jogot ad az illető magánszemély megbüntetését követelhetni.

Forrás: Pallas Nagylexikon